A sors játéka (eredeti címén Baht Oyunu) egy olyan vígjátéksorozat, ami ránézésre egy a sok közül, azonban egy kicsit mégis kilóg a sorból. Eredetileg a Kanal D vetítette 2021 júniusától októberéig, míg nálunk az RTL-en jelenleg is fut szinkronosan. A női főszereplőt, Adát Cemre Baysel, a férfi főhőst, Borát Aytaç Şaşmaz alakítja.
A történetében még nem találunk semmi újdonságot, annak feldolgozásában viszont már annál inkább. A rettenetesen naiv Ada három éve belement egy házasságba Rüzgarral, akinek állampolgárságra volt szüksége, azonban a lány érzései mindvégig viszonzatlanok maradtak. Amikor Rüzgar végre török állampolgár lesz, nem habozik elhagyni Adát és összejön egy munkatársával, aki csak Borát akarja féltékennyé tenni. Főhősnőnk közben megismeri Borát, aki egészen véletlenül Rüzgar főnöke. A lány úgy dönt, hogy munkát vállal Bora cégénél, majd mindent elkövet, hogy a főnöke beleszeressen Rüzgar új barátnőjébe, ugyanis szeretné visszaszerezni a szerelmét.
Ez a sztori is átlagosnak tűnik. Nemcsak annak tűnik, hanem az is, azonban nem sok olyan török vígjátéksorozat van, aminek az értékelése az IMDb-n is elfogadható, a cikk írásakor pontosan 7-es, ráadásul sem Can Yaman, sem Kerem Bürsin, sem Demet Özdemir vagy Hande Erçel nem szerepel benne. Innentől kezdve okkal gondolhatjuk, hogy a pontozást nem egy túlhypeolt színész jelenléte húzta fel, hanem valami más, ami miatt el kell kezdeni nézni. Ez a valami nagyon gyorsan ki is derül.
LEGYÉL A PARGRAPH BLOG TÁMOGATÓJA!
Kérlek, támogasd a munkámat, hogy a blog még jobb lehessen! Ezt Patreonon keresztül tudod megtenni. Elsőként értesülhetsz a legújabb bejegyzésekről, extra tartalmakat olvashatsz, valamint akár bele is szólhatsz, hogy miről szóljon a következő cikk. Rajtad múlik, hogy melyiket választod. A támogatásokkal még jobbá tehetem a blogot, hiszen az így befolyt összeg amellett, hogy egy visszajelzés Tőled, hogy szükség van a munkámra, másrészt olyan eszközökre fordítható, melyek a fejlődéshez szükségesek.
A sorozat hatalmas dinamikával indít, zseniális poénokkal, kínos, de egyben szórakoztató szituációkkal, valamint egy megbotránkoztató, bicskanyitogató bemutatkozással a férfi főhőstől. Cemre Baysel és Aytaç Şaşmaz színészi játéka felér arra a bizonyos elvárt szintre, ám Aytaç Şaşmaznál néha vannak apróbb kétségeim. Cemre Baysel szenzációs arckifejezéseibe viszont nincs okom belekötni. Meg kell említeni két további karaktert. Az egyikük a Rüzgart alakító İdris Nebi Taşkan, aki már a Kegyetlen városban is megmutatta, hogy nem jó színész, az ott látott színvonalat pedig nagyjából tartja itt is. A másik karakter az új barátnőt alakító Aslı Sümen, azaz Tuğçe. A színésznő első szerepéről van szó, ahhoz képest pedig nem lehet rá panaszkodni.
Az első epizódból még egy dolgot tartok fontosnak megemlíteni. Bevonják a nézőket is, ugyanis Ada a kamerába nézve direkt módon a sorozat nézőihez szól, amit török produkcióban ritkán látunk. Hasonló esetre példaként a Házasság buktatóit tudnám megemlíteni.
Ha összegezzük, akkor egy szokásos, bolondos vígjátékot látunk, de sokkal jobb poénokkal, sokkal nagyobb lendülettel és szimpatikus karakterekkel. Őszintén remélem, hogy a végére sem laposodik el. Nálam a kezdés 10 pontos.
