február 8, 2023

Veszélyes vonzalom – Megrázó, de nem lehet kihagyni

Olvasási idő: 4 perc

A Delibal című film magyarul valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a Veszélyes vonzalom címet kapta. Talán azért lehet így, hogy még véletlenül se gondolja azt valaki, hogy ez nem egy idegesítő nyálas film, hanem tartalom is van mögötte. Márpedig tartalom az nagyon is van.

A Leyla Lydia Tuğutlu és Çağatay Ulusoy főszereplésével készült 2015-ös dráma egy nagyon elgondolkodtató történetet mesél el egy fiatal párról. In medias res kezdéssel indul, majd visszaugrunk a megismerkedésükig, ahonnan folyamatosan, a karaktereket megismerve haladunk sztori vége felé. Pszichológiai szempontból is érdekes a mondanivalója, de ennél több részletet egy spoiler nélküli kritikában nem árulnék el.

Barış (Çağatay Ulusoy) és Füsun (Leyla Lydia Tuğutlu) az egyetemi éveik alatt találkoznak egymással, majd a kezdeti nehézségek után végül egymásba szeretnek és össze is házasodnak, azonban a közös életük egyáltalán nem olyan felhőtlen és boldog, mint amilyennek a történet jelentős részében láthatjuk. Rengeteg kérdés vetődik fel a nézőben, ám szerencsére bár a legvégén, de mindegyikre választ kapunk. Ha valaki nem látja a film első néhány percét, könnyedén azt hiheti először, hogy egy romantikus vígjátékot lát, ami kizárólag boldog véget érhet. Azonban az első 7-8 percet látva egy folyamatos nyomasztás van jelen, hiszen nem tudjuk, hogy egy ilyen kellemesen induló szerelmes sztori hogy juthat odáig, hogy Barış egy szikla szélén áll üres tekintettel.

Çağatay Ulusoy ezzel a szereppel már az Içerde, a Hakan, a védelmező és a Papíréletek előtt minden kétséget eloszlat afelől, hogy a legígéretesebb fiatal török színészek között kell említenünk a nevét. Zseniálisan hozza azt a karaktert, amelyik a vidámsága és a lazasága ellenére is elültet egy gondolatot a néző fejében, miszerint valami nincs rendben. Ezt az érzést csak tovább fokozza Füsun gyanútlansága, amihez kétségtelenül jó volt a színészávlasztás is.

LEGYÉL A PARGRAPH BLOG TÁMOGATÓJA!
Kérlek, támogasd a munkámat, hogy a blog még jobb lehessen! Ezt Patreonon keresztül tudod megtenni. Elsőként értesülhetsz a legújabb bejegyzésekről, extra tartalmakat olvashatsz, valamint akár bele is szólhatsz, hogy miről szóljon a következő cikk. Rajtad múlik, hogy melyiket választod. A támogatásokkal még jobbá tehetem a blogot, hiszen az így befolyt összeg amellett, hogy egy visszajelzés Tőled, hogy szükség van a munkámra, másrészt olyan eszközökre fordítható, melyek a fejlődéshez szükségesek.

A mellékszereplők között feltűnik a Fogd a kezem eseményeinek elindítója, az édesapát alakító Hüseyin Avni Danyal, aki bebizonyítja, hogy a jó színészvezetés csodákra képes. Ha emlékeztek még, a Fogd a kezemben szinte hálát adtunk a halálakor, ugyanis a borzalmas színészi játéka közel élvezhetetlenné tette a jeleneteit. A Tiltott gyümölcs rajongói Barış Aytaç, míg a Remények földje nézői Nazan Kesal feltűnésének örülhetnek.

Egy rövid gondolat erejéig megemlíteném, hogy a magyar szinkront nem igazán találták el, de szerencsére a nagyszerű forgatókönyv és a színészek játéka segít ettől elvonatkoztatni.

Több pszichológiai mondanivalóval rendelkező filmet láttunk már a törököktől, a Veszélyes vonzalmat megelőzően ott volt az Emlékek útvesztőjében, majd később a szintén Çağatay Ulusoy főszereplésével készült Papíréletek is. Mindhárom produkciót lehetne méltatni, de most ezt az alkotást értékelem, méghozzá 10 pontra.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük