A Tiltott gyümölcs című sorozat jelenleg a 6. évadánál tart Törökországban, míg nálunk az 5. évad finálézik napokon belül, így az Izaura TV szünetre küldi a produkciót.
Országtól függetlenül a legtöbb sorozatból nem készül 6 évad. Sok sikeres alkotást lezárnak kettő, három, esetleg négy évadnál, ahogy tették például a Remények földjével is. A Tiltott gyümölcs azonban 2018 óta műsoron van.
Spoiler nélkül ITT olvashatsz a sorozatról.
Mi lehet a sikerének a titka?
A Tiltott gyümölcs műfaját tekintve dráma és vígjáték, de ha kizárólag a vígjátékot használnánk rá, az is megállná a helyét. Kevés olyan sorozat készül, amelynek a történetében teljesen mellékes a szerelmi szál, és a komikus mellékszálat sem az arra a célra megírt mellékszereplők viszik, hanem a fő vonal az, ami a poénokat szolgáltatja. Nem építenek a romantikára és nem követik sem a dráma, sem pedig a vígjáték műfajának sablonos elemeit, ezáltal a történet sem tud kimerülni egy-két évadban.
Ugyanazt a színvonalat hozza az első évadtól kezdve még a számos következetlenség ellenére is. Talán nincs még egy olyan sorozat, amelyben ennyi bakit lehet felfedezni a vágásokban. Ott volt az az eset is, amikor Kumru a kórházban még bordóra lakkozott körmökkel feküdt, majd hazafelé az autóban már ott virítottak a kék körmei. Ez csak egy a sok közül, pedig a török sorozatokra épp az ellenkezője és a maximális következetesség jellemző.
A második évad végén beharangozták, hogy Yıldız nagyasszonyként találkozik Halittal, aki a láthatóan nagyon megviselt külsejével alig mert a szemébe nézni, majd ez a vonal eltűnt a süllyesztőben. Ezen a ponton a néző átverve érezhette magát, hiszen ehhez az előre bejátszott jelenethez el kellett volna érkeznie a történetnek előbb vagy utóbb, de ez aljas módon nem történt meg. Millió olyan pont volt, amikor azt gondoltam, hogy ezt már nem nézem tovább, hiszen szó szerint hülyére veszik a nézőt, de aztán mindig történt valami érdekes, ami miatt nézette magát a sorozat. Talán itt jön a képbe az a bizonyos lazaság, ami végig ott van minden egyes epizódban. Nem kell komolyan venni az eseményeket és a karaktereket sem, de még a legdrámaibb szálakat is átszövi a könnyedség, ami megbocsáthatóvá teszi a hiányosságokat.
Ezeken túl meg kell említeni, hogy ez a sorozat nem átjáróház, nem cserélődik le évadonként a teljes szereplőgárda. A két főszereplő mellett azonban vannak változások a karaktereket tekintve, például gyakran kell új férfi főszereplőt megszoknunk. Halitot váltotta Hasan Ali, mellette megjelent Çağatay, őt pedig követte Doğan.
A szinkron ugyan nem róható fel a török készítőknek, de szót kell ejteni arról is. Először is szegény Zehra nevét a műfajhoz hűen elég komikusan sikerült magyarítani, és lett belőle egyszer Zerá, máskor pedig Zérá. Ott volt Leyla is, akinek a neve szinte érthetetlen volt a szinkronos változatban, mert Lila nevével volt összekeverhető a rossz kiejtése miatt. A kedvencem azonban a Çağatay név, aminek a kiejtésén hangosan nevettem, amikor először meghallottam, de azóta is egyszerre nevettet meg és tölt el kétségekkel a szinkron készítőinek szaktudását illetően. Ennyire ostobának tartják a magyar nézőt? Vagy ők az ostobák? Ezt komolyan gondolták? Azt hitték, hogy nem tűnik fel? A Çağatayból (Csáátáj) Sáltáj lett. Sáltáj! Miért és hogyan? Hogy lett a cs-ből s? Hogy került oda az l betű? Lenne még pár kérdésem. A Merve név végéről hová tűnt az e betű a magyar kiejtésből? Folytathatnám, de jobb, ha nem.
Akármennyi következetlenség van sorozatban, a rajongók elnéznek mindent, még a gyalázatos szinkron sem tette nézhetetlenné. Bármi is az oka annak, hogy a hatodik évadnál jár, számtalan indokot tudunk felsorolni a sok negatívum ellen, amiért tűkön ülve várhatjuk a szinkronos folytatást.
