szeptember 29, 2022

Nehir – A szerelem arcai – Egy kis szélhámosság

Olvasási idő: 4 perc

A Fox TV sorozata, a Nehir – A szerelem arcai, eredeti címén Baraj 2020 márciusa és 2021 májusa között volt műsoron Törökországban. Összesen 39 epizódból áll, Magyarországon az Izaura TV kezdte szinkronnal vetíteni 2021 szeptemberében. A címszereplőt az azóta már a Tiltott gyümölcs Kumru nevű karaktereként megismert Biran Damla Yılmaz alakítja, mellette pedig két férfi főszereplőt láthatunk. Egyikük Burak Yörük, akit legutóbb a Szerelem és más bajokban láthattunk mellékszerepben, a másik karaktert pedig az Içerde és az Egy csodálatos asszony című produkciókból ismert Feyyaz Duman alakítja.

Egy regény alapján készült a sorozat, de hiába nem eredeti az ötlet, az alaptörténetre nincs okunk panaszkodni. Nehir (Biran Damla Yılmaz) sportot űz abból, hogy tehetős férfiakat ver át. Álnéven hamis házasságot köt a kiszemeltjeivel, akiket igyekszik kiforgatni a vagyonából, hogy az esküvő után mielőbb tovább tudjon állni. Eközben levelez egy titokzatos férfivel, Nazımmal (Feyyaz Duman), aki előtt végre önmaga lehet. Elege van abból, hogy folyton meg kell játszania magát, ezért úgy dönt, hogy meglátogatja Nazımot. A férfinek azonban van egy meglehetősen nagy sebhely az arcán, így nem a saját, hanem egy fiatal ismerőse, Tarık (Burak Yörük) képét küldte el a lánynak, amikor Nehir látni akarja. Amikor Nehir megérkezik, Nazım képtelen neki bevallani az igazságot, így megkéri Tarıkot, hogy találkozzon a lánnyal a nevében. Tarık először nem kér a színjátékból, ám Nehirt látva megváltozik a véleménye és átveszi Nazım szerepét.

Ahogy említettem, a regény alapján íródott sztori nagyon lebilincselő és kimondottan összetett is, ráadásul sablonosnak legkevésbé sem mondható. A színészgárdával azonban már akadnak problémák. Biran Damla Yılmaz hozza az elvárható kötelezőt, ahogy Feyyan Dumanra sem panaszkodhatunk, azonban a többiek közül nehéz lenne bárkit is méltatni. Burak Yörük éppúgy, ahogy a Szerelem és más bajokban, itt is bebizonyítja, hogy nem jó színész. Mellékszereplőnek elment egy rövid időre, de egy komolyabb dráma főszerepéhez ő nagyon kevés. A Kovács Nóra hangján megszólaló Sumru Yavrucuk pedig egyenesen ripacs, a többi szereplővel együtt. Sajnos a színészválogatás nem sikerült túl ütősre, ahogy a rendező Hasan Tolga Pusat részéről sem ez a sorozat lett a legélesebb kés a fiókban. Egyébként a rendező munkája továbbá több romantikus vígjáték között az Édes rémes szerelem és a Házasságért örökség is, tehát talán jobb lett volna, ha marad a limonádéknál.

A nézése közben egy kicsit olyan érzésem volt, mintha A nagykövet lánya, A bosszú csapdájában, a Fogd a kezem, esetleg a Kegyetlen város című sorozatokat nézném, amelyek ugyan többnyire a nézhető kategóriába tartoznak, de ehhez a produkcióhoz hasonlóan ott is két-három színész vergődik, hogy ellensúlyozza a többiek selejtes teljesítményét.

Egyetlen dolgot azonban ki kell emelni a történetből, ugyanis nagyon jól érzékeltetik azt a terhet, amit egy ember életére tud helyezni egyetlen sérülés. Esetünkben a Nazım arcán lévő sebről van szó, ami megkeseríti az életét. Képtelen emiatt teljes életet élni, hiszen szégyelli a külsejét, így akár meg is hunyászkodik mások előtt annak érdekében, hogy elkerülje a szégyent. A sztori ezen vonala elgondolkodtatja a nézőt. Valóban kevesebbet ér emiatt egy ember? Meg kell őket bélyegezni csak azért, mert nem tökéletesek? Vajon miért okoz ekkora nehézséget egy ilyen apróság? Ilyen téren mind átlagosak akarunk lenni, és senki sem akar a külseje miatt kilógni sorból. A társadalom emiatt akár szándékosan, akár nem, de képes olyan nyomást helyezni egy adott személyre, ami miatt tönkremehet egy teljes élet.

A forgatókönyv valóban jó, ráadásul szerencsére Burak Yörük alakítása sem nézhetetlen, a másik két főszereplő pedig valóban megfelelően játszik. Ez a sorozat is elmegy délutáni időtöltésnek, tehát senkit sem akarok lebeszélni a megnézéséről. Ritkán szoktam egyetérteni az IMDb-n látható értékelésekkel a török sorozatokat illetően, de mivel a Nehir – A szerelem arcai ott 5,4 pontot kapott, ezzel nem tudok vitatkozni, mert jóindulattal is maximum 6-ra tudom értékelni.

Amennyiben tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor látogass el a Paragraph Facebook-oldalára is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük