Ezúttal egy régebbi sorozatról hoztam nektek értékelőt és egyben ajánlót. Ismét egy olyan alkotásról van szó, aminél nem szabad hinni az IMDb-n látható átlagnak, az 5,1-nek.
A Sorsok útvesztője (O Hayat Benim) összesen 131 török, szinkronosan 401 epizódból áll. Eredetileg a FOX sorozata, 2014 és 2017 között volt műsoron, míg nálunk a Duna Televízió sugározta 2018-19-ben. Egy négy évados drámáról beszélünk, aminek története jóval összetettebb, mint amit az 5,1-es értékelés sejtet, ráadásul többnyire tehetséges színészek játsszák a karaktereket, akiket pedig nem, azokat jól kompenzálja a többiek kimagasló alakítása.
Röviden a történetről:
Mehmet Emir (Sinan Albayrak) és Hasret (İclal Aydın) lányát születése után a nő apja, Yusuf egy szegény körülmények között élő párra, Nuranra (Yeşim Ceren Bozoğlu) és Ilyasra (Süleyman Atanısev) bízza, hogy vér szerinti lányuk, Efsun (Ceren Moray) mellett sajátjukként neveljék őt, Bahart (Ezgi Asaroğlu). Az apa, Mehmet Emir egy gazdag üzletember 22 éven át nem is tud lánya létezéséről, ráadásul szerelme halála után újra is házasodott. Yusuf egy nap felkeresi őt, hogy elmondja az igazságot, majd unokájához indul, hogy elvigye vér szerinti családjához. Nuran azonban ezt legkevésbé sem támogatja. Egy dulakodás következtében pedig a férfi meghal, akit a saját kertjükben ásnak el. Ezután a nő egy félelmetes ötlettel áll elő, miszerint saját lányát, Efsunt mutatja be a dúsgazdag Mehmet Emirnek és elhitesse vele, hogy ő a gyermeke. Efsun elkezdi élni azt a fényűző életet, ami Bahart illetné, miközben Bahar nem is sejti, hogy kicsoda valójában.
A főszerepekben és a mellékszerepekben is találkozhatunk ismerős nevekkel, főleg akkor, ha mostanában vágunk bele a megnézésébe. A csodadoktorból ismert Ezo, Ezgi Asaroğlu alakítja a női főhős, Bahar személyét. Vele kapcsolatban azt gondolom, hogy az első a drámák világában, akinek valóban sikerült azt a szerethető karaktert hozni, amilyet a készítők sok más széria esetében is megálmodtak. Tökéletesen lehet vele azonosulni, sajnálni őt és izgulni a sorsáért. Ugyanez legkevésbé sem sikerült a Züleyha (Remények földje), Zeynep (Anya), vagy akár Nare (A nagykövet lánya) esetében. A legtöbb hasonló női főszereplő életében mindig vannak apróságok, melyek miatt könnyen elúszik az empátia, azonban Baharnál ez stabilan ott van a nézőben, nálam legalábbis mindenképpen.
Testvérét Ceren Moray alakítja parádés beleéléssel. Őt a Netflixen elérhető Sittes élet főszerepében is megnézhetjük. A színésznő a Sorsok útvesztőjében Efsun szerepét kapta, aki egy igazi kisember, egy valódi buta, ripacs, proli, Ceren Moray pedig olyan átéléssel adja ezt át, amilyet talán A szerelem ízében láttunk utoljára, Hakantól (Necip Melili). Minden pillanatban süt róla, hogy élvezte a szerepe összes megmozdulását és olyan élményt kap általa a néző, ami elképesztő színt ad ennek a drámának, ami nélküle csak egy lenne a sok közül.
A férfi főhős, Keremcem alakítása se nem meggyőző, se nem élvezhető, amihez nagyban hozzájárul a rettenetesen élettelen szinkron is. Talán egy másik magyar hang tűrhetőbbé tette volna az amúgy viszonylag elviselhetően visszafogott, középkategóriának alulról integető színész teljesítményét, de így a kettő együtt nem hozta meg a várt hatást. A színésznek nincs jelenléte, karizmája, a női főszereplővel kémiája, és ami a legfontosabb, különösebb tehetsége sincs.
Két karaktert szeretnék még kiemelni. Yeşim Ceren Bozoğlu a lányok anyját, Nuran asszonyt alakítja. A színésznő egy parasztasszony a javából, ráadásul a pénzéhes fajta. Játéka egyetlen szóval élve megkérdőjelezhetetlen, továbbá az általam látott török sorozatok közül ez az első, amiben valaki ennyire nyíltan és ennyire szégyentelenül haszonleső, valamint leplezetlenül istentagadó lenne. Efsun rátermett cinkosa, aki minden gyalázatos mocsokba belehajszolja a lányát a saját jövője érdekében. (Persze Efsun sem igényel túl nagy könyörgést.) Lehet szó gyilkosságról, vagy arról, hogy mást kényszerít bele, hazugságról, csalásról, de akár más életre szóló lelki megnyomorításáról is.
A másik karakter Hülya Atahan, azaz Ahu Sungur, aki tovább színesíti az amúgy is sokféle személyiségekkel tarkított család tagjainak listáját. Egy valóságos bolond, aki megjárta a pszichiátriát és a saját maga poklát, akire valahogy mindig rájár a rúd, de ha éppen nem, akkor hamar belekeveredik valamibe, amiből nem könnyű megtalálni a kiutat, főleg nem mentálisan. Ismét egy ripacs, de ezúttal őrült ripacs. Hülya egy szerethető, komikus, elmebeteg hisztérika, akinek a jelenléte jól fel tudja dobni a néha túl komolyra és drámaira sikeredő szálakat. Az Efsun és közte húzódó ellentétet pedig bűn lett volna kihagyni a történetből.
Az ehhez hasonló drámák többsége közel sem 10 pontos alkotás, de az IMDb-n látható gyalázatos értékelések a legtöbb esetben egyáltalán nem tükrözik a valóságot és könnyen el is tudják venni a néző kedvét egy-egy sorozattól. Részemről egy erős 7 pontot érdemel.
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor látogass el a Paragraph Facebook-oldalára is!
