szeptember 29, 2022

10 drámasorozat rangsorolva

Olvasási idő: 7 perc

A drámasorozatok hasonlóképpen futószalagon készülnek, ahogy a vígjátékok. Akciókhoz, thrillerekhez, nagyszabású darabokhoz képest egyértelműen kisebb költségvetésből, egyszerűbben, kevesebb energiából kivitelezhető a műfaj, így nem meglepő, hogy mekkora a választék. Az viszont mindegy, hogy drámáról, romantikus vígjátékról, akcióról vagy krimiről beszélünk, a jó forgatókönyv, a tehetséges rendező és a hiteles színészi játék sok más tényezővel együtt elengedhetetlen.

Ebben a listában tíz drámasorozatot választottam ki a szinkronos produkciók közül, melyeket több szempontot figyelembe véve rangsoroltam. Miután elolvastad, várom az észrevételeidet, hogy hol változtatnál a felsoroláson, hogy alakulna a sorrend a te szemszögedből.

10. Kegyetlen város

A lista utolsó helyét méltóképpen foglalja el ez a széria. A Kegyetlen város a forgatókönyvet tekintve nem rossz, de a színészgárda tagjai szinte egytől egyig gyalázatosan alakítanak. Mindössze Fikret Kuşkan (Agah Karaçay) az, aki kitűnik közülük, de ő is talán csak azért, mert a szemétkupacon viszonylag könnyű jobbnak lenni. Bahar Şahin a Sorsok útvesztője című sorozatban még színvonalasabb színészvezetés mellett is csak annyira volt képes, hogy éppen ne legyen zavaró. Egyetlen szereplőt érdemes még megemlíteni és az Berker Güven (Nedim Karaçay), akinek a játéka a vígjátékok legkomikusabb szerepeit is kenterbe veri, miközben a legszomorúbb az, hogy az ő karakterét komolyan gondolták.

9. A nagykövet lánya

A lista utolsó előtti helyezettje igencsak negatív jelzőkkel lenne illethető. A két főszereplő alapvetően kiváló színész, így tőlük az igényes alkotások jogosan elvárhatók. A mellékszereplők azonban olyannyira gyengék, hogy nincsenek olyan erős karakterek, akik képesek lennének őket ellensúlyozni. A minősíthetetlen kifejezést csak a két főszereplő miatt nem lehet használni, egyébként a sorozat szakmai szemmel nézve kétségtelenül a török filmipar egyik nagy szégyenfoltja.

8. Az én lányom

Egyike azon sorozatoknak, amiket nem tudtam a végéig megnézni. Nem azért, mert a színészek tehetségtelenek vagy a rossz forgatókönyv miatt, hanem azért, mert ez a kettő nem volt olyan összhangban, ami kell az élvezhetőséghez. Egyszerűen nem fogott meg benne semmi még annak ellenére sem, hogy Beren Gökyıldızt a legjobb gyerekszínészek egyikének tartom. Összességében nem egy rossz és nézhetetlen szériáról van szó, de ha van jobb, akkor nincs kérdés, hogy melyiket éri a kasza.

7. Fogd a kezem

Egy olyan drámasorozatról van szó, aminek indulása hasonlóan ütősre sikerült, mint amit az Anyában láthattunk. Ez a lendület közel a teljes első évadon átívelt, annak végére csökkent, majd a második szezonban nemcsak alábbhagyott, de nyom nélkül el is tűnt. Ennél a szériánál jobban talán nem sok helyen érződik a rendező lecserélése, hiszen a két évad egyáltalán nem ugyanazt az élményt adja, ráadásul még az egyébként jó és tehetséges színészek játéka is időnként hiteltelenné vált. Talán az lett volna legjobb megoldás, ha az első évad végén méltósággal befejezik, ezután pedig nem izzadják és erőltetik oda a nézhetetlen másodikat.

6. Sorsok útvesztője

A magyar cím nagyon kifejezőre sikeredett és a teljes történethez nagyon jól passzol. A maratoni hossz ellenére egy pillanatra nem éreztem, hogy ellaposodna, ahogy azt sem, hogy bizonyos szálak túlzottan hosszúra és unalmasra sikeredtek volna. Sajnos itt már nagyobb számban fordulnak elő az oda nem illő, kevésbé tehetséges színészek, de azt is elmondhatjuk, hogy legtöbbjük inkább komikus volt és nem nevetséges. Egyedül a férfi főszereplő Keremcem az, aki legkevésbé sem győzött meg. Az ő jeleneteit azért érdemes végignézni, mert a következőben úgyis érkezik Ceren Moray és hatalmasat alakít.

5. Megtört szívek

Rendszeresen a török Switched at birth jelzővel illetem a történet kiindulópontja miatt, de amíg az amerikai verzió a teljes sorozat során meg is marad ennél, addig a Megtört szívek sokkal többet ad. Az első évad után okkal sorolhatjuk inkább a krimik közé, ráadásul ebben a sztoriban olyan fordulatokkal találkozhatunk, amilyeneket a legtöbb azonos műfajú szériában nem láthatunk. Nurgül Yeşilçay Gürseren szerepét olyan hitelesen hozza, hogy szinte ugyanazt a határozott jelenlétet és erős női karaktert kapjuk tőle, amit A szultána című sorozatban, ám itt a ranglétra másik oldalán áll.

4. Szerelemben, háborúban

Kissé a Hideghegy történetének sorozatban feldolgozott hatását kelti, viszont annál jóval több, abból adódóan is, hogy nem mozifilmről beszélünk. Kezdetben a két főszereplő közti kémia nem igazán jön át, de később ezt megcáfolják. Nálam mindenképpen. Egy igazán érzelmes, történelmi témáról van szó, ahol szemtanúi lehetünk egy rossz időben és rossz helyen létrejövő nagy szerelem komoly megpróbáltatásainak. A magyar nézők körében sosem örvendett túl nagy megbecsülésnek ez a széria, de a képviselt színvonalat tekintve megérdemli a dicséretet.

3. Anya

Az Anya című sorozatot egyértelműen a törökök egyik legkomolyabb drámájaként tarthatjuk számon. A történet egy kimondottan lehangoló, hányattatott sorsú kisgyermek életét mutatja be és sokak véleményével ellentétben én nem gondolom, hogy boldog véget ért volna sorozat. A főszereplő kislány, Beren Gökyıldız olyan hitelességgel hozza a bántalmazott, félárva gyermek karakterét, hogy az nem egy felnőtt színész alakítását felülmúlja. Ahogy a legtöbb szereplő, úgy Berkay Ateş színészi játéka mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Gonosz mostohaszülőként egyszerre lehet őt gyűlölni és sajnálni a múltja miatt, ami ebbe az életbe hajszolta őt.

2. Remények földje

A nem megfelelő idősávban adott sorozatok mintapéldánya, amiben megkockáztatom, hogy még pszichológiai szempontból is találunk érdekes történéseket. Hilal Altınbilek játéka páratlanul hiteles, de a főszereplő férfi színészből (Murat Ünalmış) áradó méltóság és magabiztosság átadását is ki nehéz lenne utánozni. Hasonlóképpen Uğur Güneş is nagyszerűen hozza a forrófejű, dühtől vezérelt, bosszúálló szerelmest, akinek karakterét Kerem Alışık higgadtságánál jobban senki sem tudná ellensúlyozni, Vahide Perçin Oscar-gyanús arcjátékai pedig magukért beszélnek.

1. A csodadoktor

Fontos szabály nálam, hogy különböző műfajú sorozatokat nem hasonlítok egymáshoz, de azt hiszem, ha A csodadoktort kellene, akkor nincs olyan vígjáték és akció, amivel szemben ne állná meg a helyét. Taner Ölmez karakteréhez színészileg hatalmas teljesítmény kellett, ugyanis egy ilyen szerepnél nagyon vékony a határ a nagyszerű alakítás és a nevetséges ripacskodás között. Ezt a színésznek kérdést nem hagyva sikerült megoldania. Több szereplő is kiemelendő a stáblistáról, de talán annál is fontosabb megjegyezni azt, hogy nincs olyan, aki az alakítását tekintve negatív értelemben lógna ki a sorból, ami nem sok sorozatról mondható el származási országtól függetlenül.

A vígjátékokról készült lista ITT található.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor kövess minket a Facebook-on!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük