Lassan két hónapja, hogy egy év várakozás után folytatódott a Remények földje szinkronos vetítése, így elérkezettnek láttam az időt, hogy értékelést írjak az eddigi történésekről.
Szigorúan spoiler nélkül
A harmadik évad egészen ellentétes érzelmek kiváltására képes. Az egyik oldalról sorra veszítjük el a megszokott és kedvelt karaktereket, akiknek a helyére új, ismeretlen arcok érkeznek. Vahide Perçin távozásával egy olyan színésznőt veszített a stáb, akinek a pótlására nincs az a Nazan Kesal, aki elegendő lenne. (Vahide búcsúztatása a sorozatban kimondottan nagyszabásúra sikeredett, amit meg is érdemelt.) A másik oldalról végre megtörtént az, amire nézőként az első évadtól fogva vártunk, ugyanis Yılmaz megtudta, hogy Züleyha fiának ő a biológiai apja. Gondolom senki sem lepődött meg azon, hogy karakteréhez hűen képtelen volt ezt hideg fejjel kezelni.
Ezen túl is vannak pozitívumként kiemelendő tényezők az új évadban. Ilyen például, hogy az eddig időnként rendkívül vontatottan zajló események, amelyek főleg csak a második szezon utolsó részeiben gyorsultak fel, most nagy lendületet vettek. Végre azt mondhatjuk, hogy a készítők nem hagyják unatkozni a nézőt. Tegye fel a kezét az, aki nem unta, hogy Züleyha minden egyes előre megtett lépése után hármat lépett visszafelé!
Néhány mondatot ezen a ponton meg is kell jegyeznem Züleyha és Demir végtelenségig feszített kényszerházasságáról. Eljutottunk oda, hogy Demir kezdi belátni az eddigi aljasságait és talán csak egy hajszál választja el attól, hogy el is engedje a szerelmét. Züleyha azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy egészen jól megszokta a kényelmes életét a Yaman birtokon és bár érzelmei továbbra is élnek Yılmaz iránt, valahogy már hiányzik kettejük közül az a tűz, amit korábban láthattunk. Ennek oka talán az lehet, hogy ezt a bizonyos tüzet részben az elszakítottság érzése táplálta, az idő pedig elkezdte begyógyítani ezeket a sebeket. Főként az elmúlt néhány epizód utal erre, amikor Hünkar halála után Züleyha a birtok új nagyasszonyaként igyekszik átvenni elhunyt anyósa helyét.
Müjgan esetének az elemzéséhez egy pszichológiai tanszék nem lenne elég a teljes létszámával sem, de azért megpróbálom. Az első évadban erős kétségek közepette ment bele a Yılmazzal való házasságába, de azt is csak azért, mert akárhányszor is próbálta őt elhagyni, a férfi sosem hagyta és még Isztambulba is követte, hogy meggyőzze igaz érzéseiről. Ebben Müjgan semmi esetre sem hibáztatható, hiszen még Züleyhát is felkereste az esküvő előtt, hogy megbizonyosodjon döntésének helyességéről. A későbbiekben azonban félreértés félreértést követett, de volt, ami nem is volt annyira félreértés. Müjgant szépen lassan az őrületbe kergette a saját bizonytalansága, aminek tüzére olaj volt, hogy Züleyha sem volt rest rendszeresen hergelni őt. Mostanra Müjgan közel teljesen elveszítette a józan eszét, de valamiért senki sem próbálja meg az ő szemével látni a dolgokat.
Mit tehet egy édesanya, aki azt hallja, hogy gyermekének apja képes lenne lemondani mindenről, még a saját fiáról is, csak azért, hogy egy másik nővel legyen? Mit érezzen egy olyan édesanya, aki hozzáment a szeretett férfihoz, mert hinni akart abban, hogy úgy szereti, ahogy azt állítja, majd mégis beigazolódott a félelme, ami miatt korábban mindig őrültnek nevezték? Mit érezzen azok után, hogy Yılmaz annyiszor hitegette, hogy csak a családjának él, majd egyik pillanatról a másikra már más kegyeit kereste? (Utóbbi rengetegszer megismétlődött.) Sok-sok kérdést felvet Müjgan karaktere, de hogy kinél van az igazság? Yılmaznál, aki Demir példáját követve azzal bünteti, hogy elveszi tőle a fiát? Vagy Müjgannál, aki az elkeseredettségtől vezérelve már terhesnek hazudja magát? Ezen a ponton azt hiszem, hogy mindkét fél átlépett egy bizonyos határt. Nézzük Yılmazt! Ha Müjgan valóban meg is csalta volna, a harmadik félt azonnal és kérdés nélkül agyon kell lőni? Van az a típusú ember, aki előbb üt, aztán kérdez. Yılmaz pedig olyan, aki előbb ránt fegyvert, aztán reménykedünk, hogy szegény Fekeli még időben odaér.
Egy másik témát is fontosnak érzek részletezni. A Hünkar és Sevda közötti ellentétről az egész város tudott. Mindenki Yaman asszony pártján állt és Adnan kitartott szeretőjét senki sem látta szívesen a környéken. Ám Sevda egy nap kiállt Züleyha mellett, ami miatt az ő véleménye gyökeresen megváltozott. Olyannyira, hogy a birtokra hívta. Züleyhát megértem, hiszen Sevdának köszönheti, hogy Demir nem szakította el sokadszorra is a gyerekeitől. Na de a többiek? Ez az a kérdés, amiben nem vitatható el Saniye igaza. Hirtelen mindenki a társaságát keresi és az egykor Hünkart támogató nőegylet tagjai mind-mind Sevda udvarhölgyeivé kezdenek válni. Érdekes csavar.
A harmadik évad rengeteg izgalmat, fordulatot, új szereplőt és távozást tartogat, így ami még nem történt meg, abban biztos lehetsz, hogy meg fog.
Neked hogy tetszik a harmadik évad?
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor látogass el a Paragraph Facebook-oldalára is!
