december 1, 2021

Szerelem van a levegőben – Egy a sok közül, mégsem ér fel hozzájuk

Olvasási idő: 4 perc

A Szerelem van a levegőben (Sen Çal Kapımı) egy eredetileg 2020-tól 2021-ig vetített romantikus vígjátéksorozat, melyet hazánkban az RTL Klub jóvoltából láthatunk szinkronosan. Az IMDb-s, 7,5-ös értékelése kiemelkedően jónak számít a műfajban, így sablonossága ellenére is ígéretesnek tűnik.

A főszerepben Hande Erçel és Kerem Bürsin látható, akik Eda Yıldız és Serkan Bolat karakterét alakítják. A történet már lassan mindenki számára ismert. Egy fiatal, átlagos körülmények között élő lány és egy gazdag, jóképű és híres férfi állnak a középpontban. Kezdetben rendkívül ellenszenvesek egymásnak, majd lassacskán egymásba szeretnek. Esetünkben egy áljegyességgel kezdődik kettejük kapcsolata, ahogy azt már A szerelem csapdájában (Afili Aşk) című sorozatban is láthattuk. Míg az utóbbi produkció a már jól ismert és egyben elcsépelt sablon ellenére képes volt minket szórakoztatni a kreatív filmes megoldásokkal, a szereplők sokszínűségével, a színészek nagyszerű castingjával, addig a Szerelem van a levegőben erre már kevésbé képes.

Ez a sorozat kimondottan szürkére sikeredett és semmiféle érzelmet nem váltott ki belőlem, ami a humoros és jó folytatást sejtető pilot epizód után még nagyobb csalódás. Hande Erçel azt leszámítva, hogy gyönyörű, színészileg semmit nem tesz hozzá az alakításához. Ugyanez A szerelem csapdájában női főszereplőjéről, Burcu Özberkről is elmondható, ám mellette Çağlar Ertuğrul zseniálisan tudta ellensúlyozni Burcu kifejezéstelen arcát mind a minimál, mind pedig a szinte már teátrális gesztusaival. Serkay Tütüncü mellékszereplése még tovább színesítette a szálakat, de ugyanígy kiemelhetnénk a Taner Rumeli-Beril Pozam (Riza-Nazmiye) vagy az Ozan Dağğez- Asena Tuğal (Samet-Hülya) párosokat is.

A Szerelem van a levegőben steril szépségeket és középszerű színészi játékokat ad nekünk egy milliószor látott történettel, nélkülözve még a legkisebb egyediséget is, amit azért eddig a legtöbb sorozatban megtaláltunk még a sablonosság ellenére is.

A főszereplők közti kémia egyáltalán nem érződik a képernyőn keresztül és a romantikusnak szánt részletek is csak jóindulattal nevezhetők bájosnak. Ami a mellékszálakat illeti, rendkívül gyengére sikeredtek és alkalmatlanok arra, hogy az amúgy is lapos fő szál jelenetei közti időt tartalmasan kitöltsék. Annak ellenére, hogy műfaját tekintve vígjátéknak csúfolják, az elvárható poénok igencsak elmaradnak az első néhány epizódot követően és közel sem érnek fel még a többi limonádé szintjére sem.

Ez a sorozat tökéletes példája annak, hogy egy szép színésznő és egy kidolgozott testű férfi színész még önmagában nem garancia a sikerre. A már említett 7,5-ös értékelés sokkal inkább a rajongók elfogultságának, mintsem a jó forgatókönyvnek, rendezői munkának és a szereplők alakításának köszönhető. Ez nem meglepő, hiszen sok más produkciónál is észrevehető, hogy az IMDb átlaga inkább a színészek rajongótáborának nagyságával van egyenes arányosságban. Ha a külső nem társul kiemelkedő tehetséggel -, ami ebben a telített műfajban elengedhetetlen ahhoz, hogy nézhető alkotás születhessen – és nem éreznek rá arra, amire Çağlar Ertuğrulnak sikerült, akkor nézzenek ki akármilyen jól, a végeredmény csapnivaló lesz.

Bár reménykedve magamra erőltettem két hónapon át a sorozatot, nem sikerült azonosulnom egyetlen karakterrel és eseménnyel sem, így legkevésbé sem fájó szívvel, de az Elsöprő szerelem, Az én lányom és A nagykövet lánya után ezt is kaszáltam.

Az én értékelésem, figyelembe véve minden igyekezetet, jóindulattal is csak egy nagyon gyenge 5 pont.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor kövess minket a Facebook-on!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük