A Papíréletek (Kağıttan Hayatlar) Çağatay Ulusoy 2021-ben bemutatott Netflixes filmje és magyar felirat, illetve angol szinkron is elérhető hozzá. A történet szerint Mehmet (Çağatay Ulusoy) egy mélyszegénységben élő isztambuli férfi, aki súlyos vesebetegsége miatt szervátültetésre vár. Pénzét papírgyűjtéssel keresi, aminek köszönhetően egy nap megismer egy kisfiút, Alit (Emir Ali Doğrul). Miután a fiú hallani sem akar arról, hogy értesítsék a rendőrséget, főhősünk úgy dönt, hogy szárnyai alá veszi. Szoros kapcsolat alakul ki kettejük között, ami lassacskán kezd kissé hátborzongatóvá válni.
Maga a film felépítése nagyon jól sikerült. A történet felvezetése (Mehmet lecsúszott életének bemutatása), a kisfiúval való kapcsolata (találkozásuk, az együtt töltött napjaik, majd a néző elbizonytalanítása) és végül a főhős múltjának ismertetése mind-mind annyi ideig tartott, amennyire ehhez a sztorihoz szükség volt. Egy pillanatra sem éreztem azt, hogy túl lenne húzva ezek közül bármelyik, ahogy szerencsére a főszereplő testi adottságit sem használták ki. Emiatt eszembe sem jutott, hogy a rendőrök gengszterekhez beépített emberét, vagy épp az Isztambul védelmezőjét alakító színészt látom. Külön örültem, hogy a legvégén magyarázatot kaptunk mindenre, amivel kapcsolatban kétségünk lehetett, így a Papíréletek kitűnik azok a filmek közül, amelyeknek a végén nyitott szálak maradtak és értetlenül álltam egy kérdéssel a fejemben: „Most akkor mi van?”.
A Csoda a hetes számú cellában után ismét ki kell emelni egy gyerekszínész teljesítményét, mert Emir Ali Doğrul alakítása könnyedén tönkre is tehette volna mindazt az élményt, amit Çağatay hiteles játéka miatt kaptunk, de szerencsére nem így lett. A kisfiú épp annyit tett a szerepébe, amennyit kellett, nem játszotta túl és amit nyújtott, az rendben volt.
A használt díszletek is kiváló kiegészítésként szolgáltak. A falakról lehullott vakolat, a megkopott, rozsdás tányérok, Mehmet öltözete és még sorolhatnánk, jól tükrözték a főhős, valamint környezete életminőségét és kontrasztot képeztek az eközben látott gyönyörű Isztambul képeivel.
A cikk spoileresen folytatódik.
A sok pozitívum mellett ne felejtsük el, hogy ezt a sztorit már láttuk! Vagy legalábbis valami hasonlót. Sodródás a címe, de lehetne akár vergődés is, a néző szempontjából meg gyötrődés. Egy igaz történet alapján készült film, ami próbál a néző érzelmeire hatni és pszichológiai szempontból is érdekes eseményt megmutatni. Ez nem igazán jött össze, de időtöltésnek azért elment.
Mindezek fényében a Papíréletek kiemelkedően jól sikerült, bár az ötlet mégsem teljesen eredeti, úgy gondolom, hogy ha ezt elnézzük, a 9 pontot megérdemli.
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor kövess minket a Facebook-on!
