Mi történik egy árvaházban nevelkedett, de később gazdaggá és sikeressé vált profi bokszolóval, ha elveszíti a feleségét és olyan élethelyzetben találja magát, amiről álmában sem hitte volna, hogy bekövetkezhet?
Antoine Fuqua rendező 2015-ös filmjében megkapjuk rá a választ. A főszerepben ismét Jake Gyllenhaal mutatja meg, hogy nincs az a karakter, nincs az a szerep, amit ne tudna eljátszani. Mellette menedzsereként 50 Cent, feleségeként Rachel McAdams, Forest Whitaker pedig edzőjeként tűnik fel.
A Mélyütés (Southpaw) című akcióelemekkel megspékelt filmdráma tökéletesen vezeti végig a nézőt egy nagy sikerű sportoló, Billy Hope zuhanórepülésén, mely útra felesége elvesztésének következtében tévedt, a nőt ugyanis meggyilkolják. Láthatjuk, hogy milyen magas színvonalon éli a hétköznapjait, miközben képtelen értékelni azt, amije van. Folyamatosan többre vágyik és nem törődik azzal sem, hogy családja próbálja őt visszafogni, de Billy makacs, mint az öszvér. Egy rendezvény után összetűzésbe keveredik riválisával, melynek során felesége életét veszti. Hope egyedül kényszerül nevelni kislányát, ám a gyász eluralkodni látszik rajta és minden lépése azt igazolja, hogy képtelen felülkerekedni fájdalmán lánya érdekében.
Billy hatalmas pofont kapott az élettől, de talán soha nem lett volna igazán jóravaló ember, ha ez nem történik meg, ugyanis nem ébredt volna rá, hogy milyen gusztustalan életet él. Nem becsülte a családját, nem hallgatott senkire, nagyravágyó volt, ész nélkül szórta a pénz, ezt az életmódot pedig nem tudta volna fenntartani, ha feleségére hallgatva visszavonul. Az ész szintén nincs az erősségei között, leginkább azzal lehetne jellemezni, hogy egy iskolázatlan tapló. Az egyetlen dolog, amihez ért, a boksz. Szerelmének halála az, ami megtanítja őt a család értékelésére és arra, hogy hogyan legyen jó apa. Rachel McAdams szűk fél órás szereplésével megalapozta a hangulatot, valamint a férjéhez képest sokkal nagyobb felelősségtudatával és meggondoltságával szemléltették a kettejük közti ellentétet, illetve ezáltal még jobban kihangsúlyozásra került Billy nemtörődömsége és nagyravágyása.
Talán mondani sem kell, hogy Jake Gyllenhaal ismét hatalmasat alakít, amihez kellett az a sok hónapnyi felkészülés, hogy az amúgy sem vézna testét tökéletesre formálja.
Sportfilmek közül sok esetben hasonlítják a Millió dolláros bébihez, amivel az egyetlen közös vonás a sport, ezenkívül pedig nincs az a pont, amiben összehasonlíthatók lennének. A kislányt alakító Oona Laurence nem kap túl nagy szerepet, éppen csak annyit, hogy a néző tudja, hogy lenne valaki, aki miatt Billynek felelősségteljesebben kellene viselkednie. A forgatókönyv valóban kiszámítható, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy elviszik tőle a lányát, bárki megjósolná, hogy mi következik ezután, de akinek ez gondot jelent, az ne is kezdje el nézni, mert egy ilyen filmtől nem is kell feltétlenül nagy fordulatokat várni. Mindenesetre ez így kerek, ahogy van. A színészek alakítása egyértelműen megkérdőjelezhetetlen, a sztori pedig épp olyan, amilyennek lennie kell. A látványosra sikeredett mérkőzéseket mindenképp ki kell emelni, mert ezek abszolút méltók egy sportfilmhez, néhol már-már túlságosan is életszerűre sikeredtek. Ezeknél a jeleneteknél el is hiszi a néző, hogy valóban egy bokszmérkőzést néz.
Jake Gyllenhaal tagadhatatlanul kellett ahhoz, hogy jobbá varázsolja ezt az alkotást, na meg ahhoz is, hogy az amúgy 8 pontos film kapjon plusz 1-et és összességében 9 pontos legyen. Mind a sablonos forgatókönyv, mind az elsöprő drámai hatás elmaradása ellenére kétségtelenül a kétszer is élvezettel nézhető kategóriájú filmek listáját erősíti.
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor kövess minket a Facebook-on!
