Millió drámasorozatot láttunk már török készítőktől és az ottani filmipar sajátos stílusában készült szériák túl nagy meglepetést már nem tudnak okozni a tapasztaltabb rajongóknak. Van köztük magában beszélős, a ripacskodások miatt nézhetetlen (Kegyetlen város, Elsöprő szerelem, A nagykövet lánya), van annyira sablonos, hogy már három résszel korábban sejtjük a „nagy fordulatot”, de van igazán kellemes hangulatú, sőt találunk különösen izgalmas, nagy színészeket felvonultató alkotásokat is. Mindennek ellenére újra és újra belevágunk a megnézésükbe, ahogy tettem most én is a Megtört szívek után felbátorodva a Fogd a kezemmel (Elimi Bırakma).
Az Alina Boz főszereplésével készült sorozat a Megtört szívek utáni nagyobb projektje. 2018-tól 2019-ig volt műsoron a török TRT 1-en, összesen 59 epizódból áll, míg a szinkronos változatot a Duna Tevevízió sugározta és 206 részre bontotta. Alina Boz (Azra) mellett férfi részről Alp Navruz (Cenk) alakítja a legfontosabb karaktert, de jelentős szerepet játszik Dolunay Soysert (Sumru) és Seray Gözler (Feride) is.
A történet Azra édesapjának halálával indul, ami után a lányt autista öccsével együtt mostohaanyjuk az utcára teszi. Nemsokkal később testvérének nyoma veszik, de Azra igyekszik talpon maradni a fiú érdekében, eközben pedig megismeri a neves Çelen család fejét, Feride asszonyt, valamint egyre közelebb kerül annak legidősebb unokájához, Cenkhez. A lány sorsa hamarosan konfliktusokkal, félreértésekkel és hazugságokkal övezve egybefonódik a Çelen családéval.
A szinkront tekintve Alina Boz részéről nehéz volt megszokni Bogdányi Titanillát Pekár Adrienn után, de aki nézte már török nyelven bármelyik sorozatát, az észrevehette, hogy eredeti hangszínéhez sokkal inkább egy erőteljesebb, dominánsabb szinkronszínész a jó választás, így Bogdányi Titanilla bár idősebb nála, mégis sokkal kellemesebb az ő hangján megszólalva. Szatory Dávid több dráma és vígjáték főhőséhez is adta már a hangját (Szerelemre várva, A szerelem csapdájában, Remények földje) és nekem nem jut eszembe olyan karakter, akinél ne passzolt volna, tehát Alp Navruz esetében is nagyon kellemes hallgatni. Ertuğrul Postoğlu (Mesut) már nehezebb kérdés. Nála nem érzem azt, hogy Németh Gábor lenne a telitalálat, sokkal inkább illett hozzá a Megtört szívekben Törköly Levente. A többieknél viszont kimondottan jó lett a magyar szinkron.
Bár mostanra már kitapasztaltam, hogy az IMDb-n szinte az összes vígjáték és dráma mélységesen alul van értékelve, mégis azt kell mondanom, hogy a Fogd a kezem 6,5-ös átlaga teljesen reális. Megszokott stílust, ismerős fordulatokat és kissé elnyújtott szálakat kapunk, de ezzel együtt nagyon jól megírt, kidolgozott és szerethető karaktereket és szerencsére a magában beszélős jeleneteket is viszonylag szűkösre vették. Hogy Azra testvérét is említsük, a Mertet játszó kisfiú a legegyszerűbb eszközöket használva igyekszik átadni az autista gyerek szerepét, ami olykor egészen jól, máskor kevésbé sikerül (persze nem is szabad Taner Ölmez képességeivel összehasonlítani), de élvezhetetlen ripacskodásba még éppen nem megy át. Édesapjuk, Kemal halála a színész oda nem illő megmozdulásait figyelembe véve egy nagyon hálás tett volt az alkotók részéről, így legalább az alakítását nézve borzalmas Hüseyin Avni Danyal nem kínozta tovább a kifinomultabb igényű nézőket. Pinar Tore (Fatma) jelenléte a leginkább említésre méltó, ugyanis elképesztő hitelességgel hozza az őrült édesanya karakterét, amit Roatis Andrea hangja csak még tovább fokoz.
Lezárásként meg kell jegyezni, hogy minden negatívum ellenére egy szerethető történetről van szó, ami egy visszafogottan érzelmes szerelmi szállal van megfűszerezve. Nagy megváltást nem várhatunk a sorozattól, de ettől függetlenül bátran bele lehet vágni az általam is 6,5-re értékelt széria megnézésébe.
