július 29, 2021

Az ő gyereke csak az ő csodája, nem az egész világé

Olvasási idő: 4 perc

Egy gyerek születése az arra vágyó családban az egyik legszebb pillanat. Azoknak az életében, akik így képzelik el a jövőjüket, ez egy igazán megható, boldog nap, de csak annak a párnak. Csak annak a családnak. A többieknek ez az ő magánéletük kelletlenül kiteregetett bensőséges szeglete, a világ egyik legtermészetesebb folyamatának, a szaporodásnak a közszemlére tétele. Nekik egy csoda, másoknak a védekezés nélküli közösülés velejárója. Nekik egy csoda, másoknak csak egy kép a közösségi médiában, amit ellapoznak.

Mitől lenne ez meglepetés? Miért lenne ajándék? Egy hétköznapi, biológiai folyamatról beszélünk, amire a legtöbb ember szintén képes. Mégis miért lenne csoda? A születés, ami naponta ezerszer, százezerszer, de még annál is többször megtörténik a világon, az legkevésbé sem csoda. Ha mégis az, akkor mindenkinek csak a sajátja.

A család első, második, hatodik, akárhányadik „egyetlen szeme fényének” születéséről jó esetben pár napon belül, kevésbé jó esetben perceken belül, a legrosszabb esetben már a kórházba érkezés pillanatában megjelenik a „hír”, de persze újabban ezt lehet fokozni több módon is. Amikor azt gondolnánk, hogy nincs lejjebb, akkor visszaköszön a világ közel nyolc milliárdodik lakója életének szinte nulladik másodperce -, amit ennél visszafogottabban nehéz lenne megfogalmazni -, majd szembejön a következő ismerős, akinek imádott mindenségének nevét már zigóta korában nyilvánosságra hozza a horrorisztikusan rémisztő ultrahang felvételekkel együtt. Tovább nem ragoznám, az én fantáziám nem olyan színes, mint egy gyermekével állapotos, óvszer nélküli szeretkezésért elismerést váró, figyelemhiányos leendő édesanyáé.

A kezdeti sokk, azaz az ultrahangos képek arcunkba tolását követi csak az igazi szégyentelen sharenting. Persze ezt általában már csak az erős idegzetűek és a hasonlóan szegényes intelligenciával rendelkezők láthatják, ugyanis a többiek addigra már valószínűleg leállították az adott személy követését. Egyet, kettőt, hármat még mindenki elvisel, de amikor a kétszáznegyvenötödik ismerős megy férjhez/nősül meg, majd egy pillanat alatt kerülnek elő az önmaguk fényében úszó, kismamafotózáson készült fényképek, akkor elege tud lenni a pallérozottabb embereknek. Eleve messziről süt róluk, hogy meghallották a babaváró forintjainak csörgését, de az, hogy ezt mindenkivel végig akarják nézetni, egyenesen faragatlanság.

Senki sem kéri, hogy egy boldog pillanat ne kerüljön közzétételre és teljes titoktartás övezze. Néha én is kedvelek egy-egy ismerősömnél a gyerekével kapcsolatos bejegyzést. Néha és egyet-egyet. Nem naponta. Nem hármat. Nem albumot. Nem családi fotózást. Nem terhes hasakat. Nem a hat másodperces gyereket. Nem az evés közbeni nyáladzást. Nem a meztelen képeket. Nem, nem érdekel a gyermekpornográfia. A szülőket vajon miért hozza lázba, hogy a gyerekük ruhátlan képeit idegenek elé tárják? Ezeket nemhogy megosztani, de elkészíteni sem kell, hiszen még a gyereket sem fogja érdekelni később. Ez egyet jelent a méltóság teljes hiányával és egy emberi lény meggyalázásával, elvéve tőle a lehetőséget egy normális élethez, hiszen aki így nevelkedik, az hasonló emberré válik.

A “legnagyobb arcok” azonban nem állnak meg ennyinél. Előbújnak bármelyik repedésből és nem lehet előlük elmenekülni. Odatolják a „csodájuk” képét a macskás és a kutyás csoportban, a receptesben, a kirándulósban, az autósban, a kézművesben, de a postások csoportjában, a delfinidomárokéban és az 50 feletti ex-légiutas kísérőkében is. Aki szóvá teszi, hogy a receptes csoportban recepteket olvasna és nem gyereket főzne, a macskás csoportban pedig macskát nézne és nem Lillácska, Annácska, Hunorka és Vidorka első lépéseit, az legalább akkora tapintatlan szemétté válik a szemükben, amekkora leszek én ezzel az írással. Ezen a cikken azok az édesanyák és édesapák fognak megsértődni, akik magukra ismertek, de van egy rossz hírem: amúgy sem ők az oldal célközönsége.

Míg sokan egy ideig tűrik, hogy más magánéletét kell nézni, mert van bennük tapintat, addig mások gátlástalanul teszik nyilvánossá a privát dolgaik legintimebb pillanatait, mert hiányzik belőlük a jó ízlés. Hatalmas szakadékok tátonganak ember és ember között, melyek megmutatkozásának egy bizonyos szint alatt elképesztően nagy teret szolgáltat a közösségi média.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor kövess minket a Facebook-on!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük