Két külön világ, két család, két szülés, egy kórház. Elég bizarr történetnek tűnik, hogy valakit elcseréljenek a születésekor, mégis előfordulnak ilyen sajnálatos esetek, amikor két sors egy hiba miatt végérvényesen megváltozik, pontosabban felcserélődik. Ez a sztori többször is megihlette a filmvilágot, még sorozat is készült belőle. Amerikában Elcserélt lányok, míg Törökországban Megtört szívek cím alatt futott.
Egy gazdag család második gyermeke és egy másik, egy szegénységben élő család egyetlen gyermeke egyszerre látja meg a napvilágot ugyanabban a kórházban, ráadásul egészen véletlenül mindketten lányok. Egy tévedés miatt a két anya egymás gyerekét viszi haza, amire egészen tinédzserkorukig nem is derül fény. Végül egy vérvizsgálat eredményeképp megtudják az igazságot. A szegény család valódi gyermeke egy rendkívül gazdag üzletember lányaként fényűzésben nevelkedik, míg annak vér szerinti lányát az anya neveli egy rokona segítségével. Ám amikor kitudódnak a történtek, visszafordíthatatlanul megborul mindkét család élete.
Hogy melyik sorozat fő vonalát írtam le? Bármelyikét. Mindkét történet alapját ez adja, bár a török verzió közel sem sikerült olyan könnyedre, mint az amerikai. A török filmeknél és sorozatoknál megszokhattuk, hogy épp olyan távol áll tőlük a happy end, mint a központi karakterek túlélése.
Az Elcserélt lányokat abszolút a kedvenc sorozataim között tartom számon, így nagyon erős kétségek közepette vágtam bele a Megtört szívekbe. A cím alapján esélyt sem kapna, de a történet miatt nagyon kíváncsi lettem, hogy mit sikerül kihozni ugyanabból a történetből. Csalódnom ugyan nem kellett, de nem azt a laza, minden percben vidám limonádét kaptam, mint amit Katie Leclerc és Vanessa Marano alakított.
A török változat két elcserélt lánya Hazal és Cansu, azaz Alina Boz és Leyla Tanlar. Bár ők a mozgatórugói a történetnek, mégis az első néhány epizód után háttérbe szorulnak és sokkal inkább a gazdag édesapa, Cihan (Erkan Petekkaya) és a szegény édesanya, Gülseren (Nurgül Yeşilçay) állnak a középpontban. Nurgül egészen más oldalát mutatja meg, hiszen a nagy hatalmú szultána, egy birodalom úrnője után itt egy elhagyott, sokat szenvedett, proli asszony karakterét alakítja megkérdőjelezhetetlenül jól. Ugyancsak Pápai Erika hangján szólal meg, míg a férfi főszereplőt Kőszegi Ákos szinkronizálja. Mind a karakterek, mind a színészek, de magyar hangok is kitűnően passzolnak egymáshoz, de ez nem csak róluk mondható el.
Az amerikai verziót tekintve mindenképp kiemelendő, hogy a két lányhoz milyen jól választottak színészeket, mert egy kis jóindulattal hihető volt a rokoni szál a vér szerinti családok között. Ellenben a Megtört szíveknél már más a helyzet, mivel a hasonlóság szikráját sem véltem felfedezni sem szülőt és gyereket, sem pedig testvéreket nézve.
Legnagyobb örömömre az Elcserélt lányok a legkisebb ripacskodástól is mentes, míg a Megtört szívek Kerimant adta nekünk. Megbocsáthatatlanul túljátszott karakter, teátrális alakítás, fülfájdító szinkron és egy idegesítő, felesleges szereplő. Ez minden, amit nyújtani tud, de szerencsére jól kompenzálja a többi színész hitelessége. Nagy neveket egyik sorozat sem vonultat fel, de mindkettő az az eset, amikor pont ez teszi értékessé. A török változat hozza a tőlük megszokott kőkemény drámát, amiben nem kímélnek senkit és amiben soha nem lehet tudni, hogy ki marad és ki távozik.
Összességében mindkét sorozatot bátran ajánlom a drámák kedvelőinek, de míg az Elcserélt lányokat a családi, laza történetek iránt érdeklődőknek, addig a Megtört szíveket a török sorozatok világának rajongóinak, azoknak, akiknek a kevésbé vidám sztorik is kikapcsolódást jelentenek.
