szeptember 20, 2021

Valakinek csak egy macska

Olvasási idő: 5 perc

Pont megnyugodna az ember, mert már egy órája nem látott kidobott kiscicákról és házi szaporulatokról szóló posztokat. Épp kezdene örülni, hogy talán lesz egy fél nap, amikor nem ezeken idegeskedik és nem a lehetetlennel próbálkozik, hogy meggyőzzön valakit az igazáról vagy az állatvédelmi törvényről. Ilyenkor következik egy újabb bejegyzés, amilyenből eleget láttam az elmúlt időszakban. Ezek olyan posztok, amikor a „felelős állattartó fájó szívvel, hosszú gondolkodás után, minden más lehetőséget kipróbálva meghozza élete legnehezebb döntését”: megválik a cicájától. Úgy döntöttem leírom, ami ennek kapcsán megfogalmazódott bennem. 

Most nem arra az esetre gondolok, amikor a gazdi meghalt, a család pedig nem tudja vállalni a macskát. Nem is arra, amikor a gazdi hajléktalan lett, kedvencének pedig a legjobbat akarja. Azokról beszélek, akik allergiára, a főbérlőre, az új párjukra, költözésre, agresszióra, bokaficamra, hajhullásra meg a jó Istenre hivatkozva adnak túl azokon a cicákon, akikkel sok esetben már évek óta osztották meg otthonukat. Valószínűleg sokan lesztek, akik nem értetek egyet a véleményemmel, de nem is akarok senkit meggyőzni, mert ahogy a cikk elején is leírtam: valakit lehetetlen.

Elhiszem, hogy sok nehéz és kilátástalan élethelyzet adódhat, akár váratlanul is, de amikor magadhoz vetted a cicát, nem csak örökbe, hanem örökre is fogadtad. Sokan ezt csak addig gondolják így, amíg minden szép, minden jó az életükben. De ez nem így működik. Miért a macska az utolsó? Ő még csak meg sem tudja mondani, hogy veled szeretne maradni. Nem tudja elmondani, hogy sajnálja, ami történt és mindig szeretni fog. Nem tudja azt sem, hogy amikor beteszed a hordozóba, akkor nem csak az állatorvoshoz mentek, hanem utoljára látja az otthonát és téged. Azt hiszi, hogy nyaralni mentél és majd mész érte, hogy hazavidd. Soha nem gondolná, hogy lemond róla az, aki eddig etette és simogatta, ahogy ő sem fordított hátat neked soha. Mindig ott volt veled, ha fájt a fejed, ha szomorú, fáradt vagy magányos voltál. És te meddig maradsz mellette? Tényleg meg kell szabadulni a „problémától” a megoldás helyett?

Nem, nem csak egy állat. Igen, vannak érzései. Nem érdemli meg, hogy kidobd őt, csak mert az új párod allergiás, vagy bánom is én, hogy mi. Ha agresszív a cicád, vidd orvoshoz, mert lehet, hogy fájdalmai vannak! Ha szétkaparja a bútoraidat, lehet, hogy lelki problémái vannak. Ha bármi gond van a viselkedésével, kérj tanácsot másoktól! Lehet, hogy van, aki tapasztaltabb ezzel kapcsolatban és tud neked segíteni. Egyébként teljesen mindegy, hogy az első gondolatod volt-e megválni a cicádtól, vagy a huszadik, mert úgysem az a megoldás. Miért nem látunk ezzel kapcsolatban segítségkérő posztokat? Pontosabban látunk, de amíg vannak „új gazdit keresek…” kezdetű bejegyzések, addig kevés a segítségkérés. Odaírod, hogy csak jó helyre adod oda? Hát nem kell aggódnod, nálad úgyis jobb helyre kerül. A gyerekedtől is megválnál? Hát persze, hogy nem, mert neked a macska az utolsó.

Lezárásként elmondom mit kívánok minden ilyen embernek.

Azt kívánom, hogy találj neki egy olyan helyet, ahol élete végéig szeretni fogják és megadják neki azt, amit te nem voltál hajlandó. Neked ne jusson ő eszedbe! Éld csak boldogan az életed meggyőződve arról, hogy jó döntést hoztál! Még mindig ne gondolj rá, ne bánd meg! Menj el nyaralni! Nem kell gondolkodnod, hogy kire bízd addig őt. Aztán jusson eszedbe 10-15 év múlva, amikor talán megjön az eszed! Jusson eszedbe és gondolj arra, hogy fogalmad sincs, hogy mi lett vele! Nem tudod, hogy ők is túladtak-e rajt, utcára tették-e, bántották vagy szerették. Nem tudod, hogy hiányoztál-e neki, vagy mennyi idő alatt felejtette el, hogy kidobtad. Semmit nem tudsz róla, csak azt, hogy volt valamikor egy kisállatod, aki neked adta volna az egész életét. Gondolj rá! Most már megbánhatod. De már késő. Eltelt az a sok év, ő pedig leélte az életét. Nélküled.

Ne mondj le róla! Neki nincs annyi ideje, mint nekünk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük