Nemrég rátaláltam egy korábbi török filmsorozatra, egy Mr. Wronghoz, Álmodozóhoz és a többihez hasonló romantikus vígjátékra. Ez a 2016-os Szerelemre várva, eredeti címén Hayatımın Aşkı. A főszerepben A szultána című sorozat utolsó epizódjainak egyik fontos karaktere, a Turhan szultánát alakító Hande Doğandemir, akinek férfi partnerét Serkan Çayoğlu kelti életre.
Fenntartásokkal kezdtem bele a megnézésébe, hiszen az értékelései a legtöbb oldalon nem éppen túl jók. Mégis adtam neki egy esélyt, ugyanis szimpatikus a főszereplő színésznő és szerettem volna látni a kosztümös műfaj után más szerepben is.
Gökçe Şenkal (Hande Doğandemir) egy fiatal nő, aki hamarosan betölti a 30. életévét, de még mindig anyjával és testvéreivel lakik, ugyanis a szerelem terén sosem járt sikerrel. Barátnői sorra férjhez mennek, de nővére és húga is boldogabb magánéletet tudhat magáénak. Isztambulban dolgozik egy reklámügynökségnél és főnökébe fülig szerelmes. Egy közelben lévő kávézó tulajdonosa Kaan (Berk Hakman) jó barátságba kerül vele, aki rendszeresen párkapcsolati tanácsokkal látja el, Gökçe pedig elhatározza, hogy megszerzi magának sármos főnökét, Demir Cerrahoğlut (Serkan Çayoğlu).
Ahogy már említettem, komoly előítéletekkel vágtam neki az első epizód megnézésének, de gyorsan eloszlottak a kétségeim. Nem tudtam elképzelni, hogy miért lehet ilyen alacsony az értékelése, hogy mivel lehet ennyire elrontani egy vígjátékot, amikor a két főszereplő színészi alkalmasságát nem lehet vitatni. A választ hamar megkaptam: azok értékelték a sorozatot, akik nem is látták, vagy azok, akik Can Yaman felsőtestét hiányolták a képletből.
A sorozat 17 török epizódból áll, így viszonylag könnyen fogyasztható, gyorsan megnézhető, és szerintem egy „limonádé” kategóriájú sztori esetén nincs szükség ennél többre.
Meg kell említeni, hogy Gökçe és Demir között tökéletesen működik a kémia, de valamiért azt éreztem, hogy még Gökçe és Kaan között is, így ez kicsit el tudta terelni a figyelmet a fő szálról. Ennél a sorozatnál tudatosult bennem, hogy az Álmodozó ötlete (a reklámcég csinos dolgozója beleszeret a jóképű főnökbe) távolról sem volt eredeti. Nagyon emlékeztetett a sztori Can és Sanem tündérmeséjére, de néhány fontos különbséget ki kell emelni. Egyrészt a színésznő, Hande számomra sokkal szerethetőbb, de persze ez csak egy szubjektív vélemény, másrészt, amit az Álmodozóban komolyan gondoltak, az itt mindössze gondolatban, a valóságból kilépve, humorként jelenik meg. Különösen tetszik, hogy a sorozat egy pillanatra sem veszi magát komolyan, és amíg Gökçe folyamatosan narrálja az eseményeket, illetve hallhatjuk, láthatjuk azt, ami a tündérmesébe illő jelenet lenne, addig valóság valahogy mindig másképp alakul és megmarad az életszerűség szintjén.
Fontos kihangsúlyozni, hogy esetünkben nincs első látásra szerelem mindkét fél részéről és szerencsére így az elején el is maradnak a lassított egymást bámulások, amik sajnos nálam sosem a kívánt hatást érik el, sokkal inkább kiverik a biztosítékot. Szóval Demir kezdetben semmi jelét nem mutatja annak, hogy vonzódna Gökçéhez, így életszagúbb az indulás.
Sadi Celil Cengiz (Bartu) ebben a sorozatban az a karakter, aki az Álmodozóban Zebercet: teljes mértékben felesleges. Kimondottan idegesítő és színészileg sem ér fel a többiek szintjére. Ami a magyar szinkront illeti, tökéletes lett a casting, Kovács Nóra pedig ismét zseniálisan éli bele magát komikus karakter szerepébe. Szabó Máté is telitalálat volt Kaan megszólaltatására, s mivel az ő hangja nálam az abszolút kedvenc, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy láttam némi kémiát a főszereplő és közte.
Ha az Elsöprő szerelemhez kellene hasonlítani, pozitívum a Szerelemre várva javára, hogy amíg az ott túljátszott gesztusokat komolyan gondolták, addig ebben az esetben azok csak humorelemként jelennek meg.
Összességében nem váltja meg a világot, nem kell a sorozattól csodákat várni, de fontosnak tartottam, hogy véleményt írjak róla, hiszen méltatlanul van lepontozva nagyon sok helyen. Jól kiválogatott szereplők, aranyos történet, értékelhető poénok és részemről erős 7 pont.
Én nem láttam a sorozatot, de tervem hogy megnézzem, érdekes, hogy itt értékeli a szinészi teljesitményeket, ami nagyon helyes, azonban ott ahol fontos jobb lett volna a cukorába ott elhallgat szinészi teljesitményeket igy számomra elvesziti az objetivitását!! Ezt nem is értem!!