Mr. Wrong – Elbaltázott befejezés

A Mr. Wrongot korábban a maximális 10 pontra értékeltem, majd kifejtettem azt is, hogy mennyire szerethető a sorozat igazi főgonosz nélkül. Kicsit késve, de nemrég sikerült megnéznem a befejező epizódokat és hatalmas csalódás ért, de a kommenteket olvasva nem vagyok ezzel egyedül.

A sorozat elején az fogott meg leginkább, hogy a különböző szálak fokozatosan voltak kibontva, kellőképpen voltak kifejtve, részletezve, de nem húzták el őket túlzottan. Elég időt hagytak a mellékszálakra és a karakterek megismerésére is. Ahogy haladtunk előre a történetben egyre több esemény kapcsolódott hozzá a fő vonalhoz, egyre több mellékszál zajlott párhuzamosan. Az utolsó néhány epizódban szintén elindultak olyanok, mint például Deniz irodája, Irem intrikája, Gizem kétszínű viselkedése, Tolga és Serdar aljasságai, vagy éppen a számomra leginkább felháborító, ám sosem látott Ms. Wrong beharangozása.

Utóbbival kezdeném a fejtegetést. Ms. Wrongról gyakorlatilag nem derült ki, hogy kicsoda, az sem, hogy miért lenne fontos a történet alakulása szempontjából és hogyan befolyásolná azt. Ami pedig a legröhejesebbre sikerült az az, hogy egy telefonhívással el is intézték (nyilvánvalóan az időhiány miatt), hogy az illető mégsem érkezik. Így számomra csak lógott a levegőben az egész. Furcsa volt már az elején, ahogy a szülők a kezdeti baráti viszony és nagy egyetértések után hirtelen egymás torkának estek, de legalább ennyire furcsa volt a végén a “nagy” és indokolatlan békülés egy szempillantás alatt. Ugyancsak érdekes volt Gizem szála is, már ha nevezhetjük ezt külön szálnak. Gizem gyakorlatilag azért nem léphetett feljebb, mert Özgür a saját barátnőjét nyomatta, ami már önmagában is felháborító, hát még az, ahogy konkrétan csak átnéztek Gizemen. Ezek után én legkevésbé sem lepődtem meg, hogy inkább a másik oldalon próbált érvényesülni. A kiborító inkább az volt, hogy visszatérése után még próbált rájuk mosolyogni és mintha elfelejtette volna, hogy Özgür őt sokáig képtelen volt értékelni.

Cansu és Levent voltak azok a mellékszereplők, akikre az egyik legnagyobb hangsúlyt helyezték a készítők. Együtt voltak, összevesztek, majd kisebb-nagyobb nehézségek után kibékültek, Cansu rendezte a viszonyát a szerintem elképesztően idegesítő és elkényeztetett Zeyneppel, majd az esküvőjükön zátonyra futott a kapcsolatuk. Eleve csodáltam Cansu türelmét, ahogy megtűrte, hogy Levent gyakorlatilag a tenyerén hordozza a lányát, lesi minden kívánságát, hagyja, hogy feltételeket szabjon neki, ráadásul mindent következmények nélkül. Ezeknek tükrében az is meglepő, hogy addig is együtt maradtak, de az utolsó két epizódban már érezhető volt, hogy elindult köztük egy hozzájuk méltó, a korábbihoz hasonlóan komikus elemekkel tarkított békülés. Ezt pedig nagyon csúnyán elvágták. Mondhatjuk azt is, hogy a néző fantáziájára bízták a kapcsolatuk befejezését, de hiába nyugtatjuk magunkat ezzel, hiszen a sürgető befejezés miatt maradt csak nyitva ez a szál.

Gyors – elnézést a kifejezésért – és gagyi megoldás volt, hogy betolták Ezgi popsija alá a La Gabbia 15%-ának tulajdonjogát, fél perc alatt megoldva ezzel a munkakeresést. Az utolsó jelenet nagyjából annyira volt megható, mint azt nemsokkal megelőzően a tíz percig tartó semmitmondó és jelentéktelen autózás, de hát valahogy be kellett fejezni, ugye?

Azért mégiscsak egy lánykérés történt. Otthon. A teraszon. Gyűrű nélkül. Boncolgassuk ezt egy kicsit! Ez a sorozat folyamatosan arra törekedett, hogy a néző szemében az álompár, de legfőképp az álompasi benyomását kialakítsa, aki életkémnek szólítja szerelmét, aki a korábbi kicsapongó életmódja után 180 fokos fordulatot vesz és ódákat zeng választottjának. Költői megfogalmazásokkal vall szerelmet és mindent háttérbe sorol miatta, hiszen a szerelem megváltoztatta. Majd derült égből villámcsapás, megkéri a kezét és pont. Vége. Legalább egy nyálas vallomás belefért a végére a női nézők kedvéért. Nem tudtak volna szerezni a forgatásra legalább egy gyűrűt? Az utolsó jelenet számomra egy évadzáróval sem ér fel, de még egy epizód lezárásával sem.

Sajnos egy ilyen erősen indító szériához, ilyen kedvelt, népszerű színészekhez és egy jó forgatókönyvhöz ez borzasztóan méltatlan, elcseszett befejezés volt. Ennél talán még az is jobb lett volna, hogy bevállalják, hogy elkaszálták a sorozatot és egy ponton abbahagyják, mert az odaizzadt lezárás csak elrontotta az egészet. A korábbi 10 pontos értékelésemet ez maximálisan felülírja és a teljes kép csak jóindulattal, a korábbi élményekre tekintettel érdemel 8 pontot.

Can Yaman sorozatai közül továbbra is A szerelem íze az, ami minden szempontot figyelembe véve kétségtelenül kiérdemli a 10 pontot és ezzel a lezárással a Mr. Wrongnak nem sikerült felzárkóznia mellé.