A Mr. Wrong (Bay Yanlis) Magyarországon kimondottan nagy sikernek örvend annak ellenére, hogy az anyaországban a tervezettnél előbb zárták le a sorozatot a vártnál alacsonyabb nézettség miatt. A hazai vetítés már a vége felé jár, így időszerűnek tartottam, hogy írjak egy összegzést néhány mellékszereplőről anélkül, hogy felmerülne a spoilerveszély.
Sokaktól hallottam, olvastam már – és én sem gondolom másképp -, hogy a török sorozatok, jelen esetben a vígjátékok többsége anélkül tud izgalmas pillanatokat szerezni és szórakoztatni, hogy lenne a cselekményben egy főgonosz. A Mr. Wrong is ilyen, ezen nincs mit vitatni.
Alapvetően egy sablonos vígjátékról beszélünk, amiben a főszereplő nő és férfi a sorozat végére minimum eljut az eljegyzésig, a fontosabb mellékszereplők pedig szintén megtalálják a párjukat. De akkor miért nézzük meg mégis az összeset? Azért, mert a törökök nagyon jól értenek ahhoz, hogy hogyan ültessék a nézőt a képernyők elé még akkor is, ha már az első epizódban sejtik a végét. Mégpedig azért, mert a jól megválogatott főszereplők, a szerethető mellékszereplők, a képi világ, a kultúra ábrázolása, a zenék és a történet apró fordulatai miatt képtelenség nem a rabjukká válni.
A Mr. Wrong is nélkülözi a főgonoszt. Ugyan a két anyukát valaki akár annak is tarthatja, de alapvetően nem azok. Csupán egy kicsit visszamaradottak, mert nem tudják elfogadni, hogy a 21. században élünk, ahol már nem éppen megszokott, hogy ilyen mértékben szülői nyomásra cselekedjenek az emberek. Továbbá túlzottan is gondoskodóak, amivel abszolút mértékben átesnek a ló túloldalára. Eleinte a féltés motiválta őket, hiszen ki-ki csak a saját gyerekét próbálta megóvni a csalódástól és attól, hogy esetleg kihasználják őket. Kezdetben erről volt szó. Ami viszont utána következik, az átlép minden határt. Egyik félreértés követte a másikat, aminek vége egy csúnya szakítás lett.
Levent (Gürgen Öz) karakterét mindenképp meg kell említeni, ugyanis alakítása magasan kiemelkedik a komikus mellékszereplők között. Eleinte nem igazán tudtam őt hová tenni, kissé talán negatívnak tűnt, de be kell vallani, hogy zseniálisan írták meg és észrevétlenül a kedvencemmé vált. A sztori kezdetén furcsa volt, hogy lánya előtt titkolja a Cansuval való viszonyát, majd hamar kiderült, hogy valójában csak a saját szerencsétlensége szab gátat az igazságnak. Egysoros beszólásait lehetetlen nem kedvelni és bármikor képes felpaprikázni a hangulatot. A sorozat második félére már a puszta jelenléte megágyaz egy-egy jó poénnak. Az ilyen mellékszereplő még egy vígjátékban is ritka, a színészt pedig alig várom, hogy más szerepekben is láthassam.
Serdar (Sarp Can Köroglu) egy elég megosztó karakter. Mostanság inkább már negatív irányt vett a róla alkotott véleményem, de valahol ő is csak egy áldozat. Hiába szeretjük Ezgit, sajnálatos módon nem volt vele őszinte, ezáltal pedig reményt keltett benne. Ehhez természetesen hozzájárult az anyósjelölt ügyeskedése is, de összességében Serdar csak sodródott az árral. Így valamilyen szinten az sem csoda, hogy kialakult benne egy erőteljes ellenszenv Özgürrel szemben, hiszen sokáig azt hitte, hogy egyéb okok miatt nem sikerül megvalósítani Ezgivel azt a bizonyos első randit, ami létre is jött volna, ha Ezgi anyja nem állít be az utolsó pillanatban.
A harmadik félről azért nem szerzett tudomást Serdar, mert eleinte azt gondolták, hogy Yesim tetszik Özgürnek, a másik ok pedig az, hogy nem is mondhatott Ezgi semmit, amíg a saját érzéseivel sem volt tisztában, de ez sem magyarázza azt, hogy miért tartott két vasat a tűzben. Az én szememben nagyon negatív volt, ahogy a születésnapi bulin Serdar szándékosan hergelte Özgürt, de semmivel sem volt jobb, hogy Özgür erővel próbálta megoldani a dolgot.
Tolga (Serhat Paril) szintén egy érdekes személy és kicsit feleslegesnek is érzem a jelenlétét, legalábbis az események szempontjából. Ami viszont nagyon is említésre méltó, az az alakítása. Így bármi is a készítők célja a karakter felbukkanásával, nagyon jó színészt választottak.
Neked ki a kedvenced a felsorolt mellékszereplők közül?
