július 29, 2021

Elsöprő szerelem – Gyerekcipőben járva is szerethető

Olvasási idő: 6 perc

Az utóbbi időben Can Yaman négy szinkronos sorozata közül már háromról írtam, így nem maradhat ki a sorból az Elsöprő szerelem – İnadına Aşk – sem, ami egy 2015-ös vígjátéksorozat Osman Sınav rendezésével. A női főszerepben Açelya Topaloğlu látható, míg férfi partnere a számos más sorozatból ismert színész, Can Yaman.

A történet középpontjában egy 24 éves, frissen diplomázott programozó lány, Defne Barutçu áll, aki az Aras Technology nevű cég dolgozója lesz. Első munkanapján egy nem túl előnyös szituációban ismeri meg főnökét, Yalın Arast. A lány a bátyja miatt arra kényszerül, hogy a parkolóban cserélje le ruháját, ugyanis otthonról csak konzervatív öltözékben engedi el, viszont ő mégiscsak szexi szerelésében érezné jobban magát. Defnét fiútestvérei mindenben korlátozzák és szigorú szabályokat próbálnak ráerőltetni, valamint a férfiaktól is óva intik. Egyik bátyja, Çınar beleszeret Yalın húgába Yeşimbe, de ő sincs szerencsésebb helyzetben bátyja miatt. Yalın és Çınar mindketten féltik húgukat, de közben igyekeznek párkapcsolatot kialakítani, ki-ki a saját választottjával.

Az Álmodozóval ellentétben már az első epizód is nagyon ütősre sikeredett és jól mutatta be a karaktereket, azok rengeteg hátrányos tulajdonságával együtt. Annak ellenére, hogy Can Yaman színészi pályafutásának ez még nagyon az elején készült, tehetsége pedig abszolút gyerekcipőben járt, az összehatás mégis magával ragadóra sikerült. Függetlenül attól, hogy vígjátékba bújtatott szerelmi történetről van szó, akárcsak a későbbi sorozatai esetében, mégis ez lóg ki a sorból a legjobban. A legrámenősebb, legpofátlanabb alakításának indul Yalın karaktere, ráadásul húgát, Yeşimet is korlátozza. Çınar ennél sokkal rosszabb, talán még butább is. Rögtön az elején világossá válik, hogy a férfiak uralkodni akarnak a nőkön és minden lépésükbe beleszólni. Ez egy olyan sorozat, ahol az összes csaj laza és jó fej, míg az összes pasi irányításmániás. Utóbbiak közül Deniz jelent egyedül kivételt, aki egy imádni való mellékszálat visz Ezgivel. Ők egy fő vonalat is elbírtak volna a kettejük közti kémiával.

Térjünk vissza a főszereplőkre! Yalın egy gátlástalan, neveletlen fiatal srác. Ezen nem nagyon van mit szépíteni és az agresszív, verekedős jelzőket sem tudja már lemosni magáról a sokadik csetepaté után. A Defnére való nyomulása miatt az elején az én szememben mindenképp megérdemelt volna egy atyai pofont, főleg úgy, hogy a lány kezdetben igyekszik őt visszautasítani. Amikor pedig egy teljes éjszakára a mosdóba zárja, szerintem sok nézőnek kinyílik a bicska a zsebében. Alakításának utánozhatatlansága éppen abban rejlik, hogy a sok-sok negatív jellemvonás ellenére is szerethető karaktert hoz. A sorozat indulásától nagy változáson ment át, hiszen amíg eleinte egy megbízhatatlan fiút láttunk benne, addig néhány epizód elteltével már egy őszinte, érzelmes férfi vall szerelmet Defnének. Az Açelya által alakított Defne személye kicsit olyan, mintha elfelejtett volna felnőni. Vidám, mindig mosolygós tinilányként viselkedik, aki élvezi az életet, persze amennyire bátyjai engedik neki. Karakterét nem lehet nem szeretni még a nem túl meggyőző színészi alakítása ellenére sem.

Çınarral kapcsolatban kettős érzéseim vannak. Egyik oldalról azt képzeli magáról, hogy Defne a tulajdona, ugyanis viselkedése messze túllép az egészséges féltésen és aggódáson. A másik oldalról pedig gyakorlatilag ugyanazt teszi Yeşimmel, amitől saját húgát félti. Az Aras lánnyal szemben is vannak furcsa húzásai, így néha nem is értem, hogy Yeşim pontosan miért áll vele szóba még mindig, de hát a szerelemnek nem lehet parancsolni. Çınar nagyon hirtelen természetű és néha úgy tűnik, hogy a múlt évszázadban rekedt, legfőképp amikor a lánykéréssel kapcsolatban mindenki másnak előbb tenné fel a nagy kérést, mint a saját barátnőjének. Eleinte a legminimálisabb szimpátiát sem éreztem irányába, ami akkor kezdett megváltozni, amikor szerelmével a parton üldögélve láttam az izgalmát, miközben a háta mögé rejtve szorongatta az Aras család fejétől kapott eljegyzési gyűrűt. Ezen a ponton kezdett fordulni a kocka, de talán az is hozzájárult, hogy nagyjából erre az időre maradtak abba az állandó verekedések.

Néhány gondolat erejéig szeretnék kitérni a nagymamára. Egyetlen dolog miatt tudom elfogadni, hogy megtűrik, az pedig az idősek tisztelete, ami nagyon erősen átjárja a török kultúrát. Roppant dühítő módon próbálja szabályozni összes unokája minden lépését, de az is megemeli a néző vérnyomását, ahogy Leylával viselkedik. A legelső húzását viszont semmivel sem tudja felülmúlni, amikor rácsot akart szereltetni Defne szobájának ablakára.

Elég megdöbbentő hangeffektek kísérik végig az epizódokat, aminél még az alánevetés is jobb lett volna, de nagyjából a tizedik epizódra már nem sértette annyira a fülemet és megtanultam nevetni rajt. Ez persze nem veszi el az értékét és a figyelmet sem vonja el az eseményekről. Ha csak a poénfaktort nézzük, jó eséllyel indulna a Can legjobb sorozata címért, hiszen nem egyszerű pókerarccal végignézni akár fél epizódot is. Kínos jelenetek szempontjából kétségtelenül viszi a pálmát, és az elképesztő mértékben túljátszott szerepek sem teszik ripaccsá a színészeket, aranyossá viszont annál inkább.

A sztori azért tetszik nagyon, mert végre nem a szegény lány szeret bele a gazdag fiúba, hanem két azonos társadalmi osztályba tartozó, jómódú család áll a középpontban. Az alá-fölé rendeltségi viszony azonban itt is megjelenik, csak épp más módon: a férfiak esetenként szinte tárgyként kezelik a nőket.

Nem tudnék példát mondani olyan sorozatra, de még filmre sem, amit annak ellenére szerettem ennyire, hogy sok a visszataszító személyiségű karakter, de az Elsöprő szerelem mégis ilyen. Egy utolsó apróság: a sorozat zenéi nálam egyértelműen az első helyen állnak a négy széria betétdalai között.

A maximális 10-ből összességében 7 pontra értékelem, ami ugyan bőven elmarad a legújabb, megkérdőjelezhetetlenül 10 pontos Mr. Wronghoz képest, de még így is az élvezettel nézhető kategóriába tartozik és nagyon kellemes élményt nyújt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük