július 29, 2021

A három műszak – Miért hiszed, hogy jó?

Olvasási idő: 6 perc

Bicskanyitogatós – talán ez a kifejezés illik leginkább arra az irományra, amire nemrég rátaláltam. Egy blogbejegyzésről beszélünk, aminek az írója – hazaérve a valószínűleg napi 8 órás, 9-től 5-ig és hétfőtől péntekig tartó irodai munkájából – volt kedves kifejteni, hogy milyen is három műszakban dolgozni és az valójában mennyire jó. Röviden: a három műszak azért jó, mert ugyanúgy napi 8 órát dolgozol, mint azok, akiknek kötötten nappali a munkaidejük, viszont a változatos beosztás miatt van időd ügyeket intézni (ÜGYEKET!), illetve bevásárolni, meg úgy nagyjából mindenre. Valamiféle két műszakos tapasztalataiból levonta a következtetést, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, és a három műszakos beosztást kifogásként nem lehet használni semmire. Cikkében gyakorlatilag leírta egy ilyen munkarendben dolgozó személy napirendjét, beosztotta az idejét és konklúzióként kifejtette, hogy ez a fajta munkavégzés nem kifogás semmire. Bontogassuk ki ezeket az elképesztően mélyenszántó, tapasztalaton alapuló megállapításokat!

A három műszakhoz kedvet kapni nem egyszerű, az én szememben pedig egyenesen lehetetlen, ezt pedig saját tapasztalataim alapján írom, mert kijutott belőle nekem is bőven.

Nos! A három műszak nem jó. Nem azért nem jó, mert az ember nem akar dolgozni. Nem azért nem jó, mert kényelmesebb nappal dolgozni. Azért nem jó, mert egészségtelen. Attól, hogy te “szereted”, mert – még magadnak sem ismered el – belekényszerülsz, még nem válik egészségessé. Minden hetedik napon felborul a nemlétező napirended és képtelenség alkalmazkodni mindössze néhány nap alatt az új „rendszerhez”.

Ügyintézés. Nagyon különös érv. Mintha az emberek minden nap ügyeket intéznének. Ti milyen gyakran intéztek hivatalos ügyeket? Minden nap? Nehezen hinném el. Meg amúgy is. Jelentkezzen az, akinek minden héten van valami elintéznivalója! Vagy jelentkezzen az, akinek a hajnali 4-kor induló napja végén egyáltalán még van kedve hozzá! Nem sok ilyen ember van.

A három műszakot kifogásként használni nem lehet. Nem? Tegyük fel, hogy meghívnak péntek estére egy baráti összejövetelre, te pedig nem mész el, amit a három műszakos beosztásoddal indokolsz annak ellenére, hogy azon a héten délelőttös vagy. Ez nem elfogadható magyarázat? Rendben, akkor fogalmazzuk át. Mondd ezt: – Lehúztam a héten már öt napot a gyártósoron, napi nyolc óra monoton, kétkezi munkával, a péntek nekem nem a hétvége kezdete, mert szombaton is dolgozom, ami szintén nem a hétvége első napja, mert nincs is hétvége, ugyanis a délelőttös hetemet az éjszakás követi és már vasárnap este mennem kell dolgozni. Mindez pedig nem egy rendkívüli alkalom, mert az év összes hónapjának összes hete így zajlik. – Kevésbé hangzik jól, igaz?

Minden nap ugyanannyi a szabadidő, mert a ledolgozott órák száma is egyezik. Ez igaz is, meg nem is. Nézzük a szuper délutános hetet, amit olyannyira irigyel az, aki minden egyes nap 8-ra jár. A szerencsétlen gyári dolgozó délután 2-re megy dolgozni, így gyakorlatilag szabad az egész délelőttje. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a délutános hét az éjszakás után következik, amikor az ember igyekezett megszokni, hogy a lehető legjobban felborult az alvás-ébrenlét ciklus és talán csütörtök-péntekre sikerül is beletörődni, hogy reggel 8-kor fekszik le, illetve délután 2-kor kel. Igen, csütörtökre vagy péntekre. Mi következik ezután? Vége a hétnek, majd jön a délutános műszak, amikor próbál visszaállni a nappali ébrenléthez, ami szintén igényel pár napot. Tehát az a nagyon irigyelt délutános munkahét hogyan is kezdődik? Délelőtti alvással. Nem, nem azért, mert megteheti, hanem azért, mert jó esetben is csak hajnali 3-ig nézte a plafont, hiszen előtte pár nappal az az időpont nagyjából épp a műszakjának a felét jelentette. Tehát ismét csütörtökre vagy péntekre sikerül megszokni az adott hetet, amit már a délelőttős műszak követ. Ekkor már az ébresztő abban az időpontban szólal meg, amikor másfél héttel azelőtt még két óra hátra volt az éjszakás műszakból. Tök jól hangzik, nem? Egészséges, ugye? Szívesen csinálnád? Ugye, hogy nem!

Amíg ebben a munkarendben dolgoztam, találkoztam azokkal a megkeseredett, beletörődő emberekkel minden korosztályból, akik büszkén állították, hogy ez a beosztás nekik jó. Rég felmondtam annál a cégnél, de szívesen megkérdezném tőlük pár év múlva, hogy még mindig jó-e. Vajon mit válaszolnának? – Jó, persze. Csak a magas vérnyomás miatt lett egy kicsit nehezebb. – Jó, persze, csak mostanában sokat fáj a fejem, de amúgy nincs gond. – Jó lenne, csak mióta kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, nem mehetek éjszaka.

Ezek az emberek annyira magukba sulykolták, hogy jó ez nekik, hogy észre sem veszik, amit okozott. Ez az életforma tönkretesz. Az éjszakai műszak tönkretesz. Nem biztos, hogy most, nem biztos, hogy jövőre. Úgy épít le, mint a cigaretta: lassan. Tudom, sokan kényszerhelyzetben vannak és a megfelelő iskolai végzettség hiánya, a család iránti felelősség, vagy az újtól való félelem köti őket oda, de sajnos az eredmény akkor is az, hogy tönkretesz. Nagyon kevesen lehetnek azok, akik sok év után is azt mondják, hogy nem így van. Ők vagy nagyon szerencsések, vagy még nem vették észre.

Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy ezt a munkát is meg kell valakinek csinálni, de valójában nem érdemes. Egy ápoló, egy tűzoltó és egy mentős nem helyettesíthető éjszaka, de a gyárban a csavarokat nappal is be lehet csavarni. Miért nem így történik? Mert amíg van, aki ezt vállalja, addig nem fog változni. A cél, hogy ugyanannyi emberből, minél rövidebb idő alatt, minél többet kitapossanak, és lehetőleg minél kevesebbet kelljen ezért a robotért fizetni. Igen, kitaposni. Igen, robotért. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, rengeteg pénz kellene, új gyárakat építeni és több embert foglalkoztatni, akik nappal is ki tudják termelni a szükséges mennyiséget, viszont onnantól kezdve már az elvárás is növekedne és ismét szükségessé válna az éjszakai munkavégzés. Végtelen körforgás és ez nem fog változni, mert van, akinek ez így jó. Változás csak akkor lesz, amikor a robotok átveszik tőlünk ezt a feladatot.

Aki nincs benne, az nem érti, de sokszor még az sem, aki a saját bőrén tapasztalja. Az idő viszont igazolja ezt és nem kímél senkit. Azt sem, aki azt mondta, hogy ez jó neki.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük