július 29, 2021

Maradj otthon! – bővített változat

Olvasási idő: 5 perc

A civilizáció az emberi szervezettség legnagyobb egysége – fogalmazta meg Civilizáció című könyvében Niall Ferguson. Nem írta ezt olyan régen. Tévedett és nem kellett volna beleírni a “szervezettség” és “egység” kifejezéseket?

Azt mondják, hogy a jelenlegi pandémia megváltoztatta az embereket, odafigyelnek egymásra, összefognak és fegyelmezettek. Valójában ez nem így van. A járvány arra volt jó, hogy kiélezze különbségeket az emberek különböző rétegei között. Bebizonyította, hogy az individualista énközpontúság milyen veszélyes is, és a magát mások elé helyező, felvilágosultnak tartó nyugati csürhe mennyire hígvelejű.

Már önmagában elszomorító az a tény, hogy korlátozásokra van szükség, mert gyakorlatilag nem kellene, hogy legyenek. Ősszel rengetegen szólaltak fel a korlátozások bevezetése mellett. Valószínűleg azok, akiket addig is a józan ész vezérelt, így részükről lehet, hogy semmilyen változás nem történt, hiszen azt megelőzően is felelősségteljesen viselkedtek. Aztán persze ott vannak a többiek. A félkegyelmű többség. Ők azok, akiknek a hozzászólásait olvashatjuk a járvánnyal kapcsolatos tájékoztatások alatt. Néha egy tál popcorn társaságában elolvasom őket, és letaglóz a gondolat, hogy ők vannak többen. Akik nagy egyetértésben elleneznek minden józan döntést, – amelyek a kiszolgáltatott emberek életének megóvását szolgálják – nem veszik észre magukat. Elolvasva a kommenteket, általában soronként kettő-három helyesírási hibát látok, ami az írás tartalmától függetlenül is eltántorít engem attól, hogy elfogadjam a véleményüket.

Mire hivatkozik a tisztelt többség?

Általában csakis és kizárólag a saját érdekeire. Vendéglátós, így a saját bevétele fontosabb, mint naponta több száz ember élete, és több ezer egészsége. Szeret utazni és most villant be a gondolat, hogy Kubában még pont nem volt, amit persze nem lehet halasztani, mert jövőre Kuba már nem lesz ott. Egyszerűen csak inni akar, és a sarki boltban vásárolt pálinkát nem jó otthon elfogyasztani, mert a kocsma havonta egyszer letörölt asztalánál ülve a mindenki által összeköhögött levegőt szívni mindig jobb, igaz? Milyen indok lehet még? Találkozni akar a barátaival, mert természetesen nincs telefonja, hogy felhívja, ha van is, akkor nincs rajta kamera, hogy lássa is őt. Ja persze, már értem. Telefonon nem ugyanaz. Nem, tényleg nem, de annyira fontos, hogy mindenkit állandóan ölelgessünk?

Ezek az érvek nem a közös érdeket szolgálják. A közösség nem megy vele semmire. De hosszú távon az adott egyén sem, csak ennek belátásához is ész kell, amiben sajnos szűkölködik a társadalom.

Egyre többet tajtékzik a középiskolás korosztály és a szüleik, amiért szerintük a digitális oktatás nem készít fel megfelelően az érettségire. Ez azért van, mert nem ismernek olyan személyt, aki korábban a megszokott rendszerben érettségizett? Én egy ilyen személy vagyok. Elmondom, hogy mi volt annak idején, 2014-ben. Az érettségire otthon készültem, egyedül. A történelem tananyagot, de a magyart és sok más tárgyat is 100%-ban megegyező módon lehet átadni személyesen és online módon is, hiszen csak el kell mondani, nehogy már a kommunikációs csatornára fogjuk, hogy nem hajlandó tanulni a gyerek. Matek? Digitálisan miért nem lehet? Amit az órán írna a tanár a táblára, azt nem tudja prezentáció formájában bemutatni a diáknak? Meg kell fogni a 18 éves nagykorú kezét, hogy leírja a számokat? Ha retardált, akkor persze, de abban az esetben úgysem érettségizik az illető.

A magyar közoktatás tökéletesen alkalmatlan arra, hogy 20-30 különböző személyiségű és érdeklődésű fiatalt egyszerre készítsen fel az érettségire. Arra felkészülni egyénileg kell, egyénileg lehet.

Ezek az embertársaink egyébként egész más ok miatt kelnek ki magukból rendszeresen a nagy nyilvánosság előtt minden méltóságukat levetkőzve. A valódi oka az, hogy üres az életük. Pontosabban az adja csak az értelmét, amit megszokott. Képtelenek nyitni az új felé. Ők nem szeretik igazán magukat sem. Aki szereti önmagát, az csúnyán hangzik, de jól érzi magát egyedül is, ha kell. Vannak önálló gondolatai, szeret olvasni, szeret a családjával lenni és nem mellesleg kreatív, mert talál új elfoglaltságot, amennyiben szükséges. Erre jó ellenérv lehet, hogy ez sokáig nem mehet így, mert az ember megunja. De mekkora áldozat ez azokhoz képest, akiknek az életébe került a tisztelt többség szabadsága?

Egyébként engem senki sem korlátozott semmiben. Ide nem jött senki, aki megmondja, hogy mit csináljak. Hozzátok odamentek? Én azt csinálok a saját házamban, amit csak akarok. Ti miért nem?

Van egy ötletem! Nem kell hozzá semmilyen segédeszköz, csak józan ész. Nyerjük vissza a szabadságunkat! Tartsunk be minden szabályt és vessünk véget a korlátozásoknak! Ugyanis ha így teszünk, azzal vetünk csak véget ennek a felfordulásnak. Ezzel pedig újra láthatatlanná tehetjük a határt intelligens és agyatlan között.

A kialakult helyzet most olyan, mintha azt várnád, hogy megszáradjon a hajad, de közben kint állsz az esőben. Csak egy kicsit menj be! Csak addig, amíg megszárad, addigra az eső is eláll, te pedig újra kimehetsz élvezni a napsütést.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük