július 29, 2021

Az én lányom – Első benyomás

Olvasási idő: 4 perc

A Kizim című drámasorozat (magyarul: Az én lányom) 2018-ban indult Törökországban Gökcen Usta rendezésével. A főszerepben a már általunk ismert színészek, az Anya sztárja, azaz Beren Gökyildiz, illetve a Kuzey Güneyből ismerős Bugra Gülsoy látható. Mellettük feltűnik Leyla Lydia Tugutlu, illetve szintén az Anyából Serhat Teoman is. Nálunk idén januárban indult a szinkronos vetítés a TV2-n és minden hétköznap egy 45 perces epizódot láthatunk.

A kezdés előtti előzetes alapján egy Anyához hasonlító drámai történetet vártam, de már a pilotban kiderült, hogy vígjáték-elemekből sem szűkölködik. A sztori szerint egy nyolcéves kislányról (Öykü) lemond nagynénje, aki korábban nevelte, így elindul megkeresni biológiai apját, Demirt. A férfi nem éppen az erkölcsösség mintaképe, gyereke létezését sem sejti és nem is igazán kedveli a gyerekeket, arról nem is beszélve, hogy életmódjába sem könnyen illeszthető be az apaság. Ez utóbbi fogalomnak még a gondolata is távol áll tőle.

Az Anyában vidám jelenetekben nem sokszor volt részünk, főként a drámai, lehangoló szálak voltak előtérben. Az én lányomban gyakorlatilag a fő vonal a kislány szomorú sorsa, hiszen születésekor anyja lemondott róla, apja pedig nem nagyon kér a felelősségből, viszont itt már érdekes módon vannak illesztve a vidám hangulatú pillanatok. Pontosabban az imádni való apa-lánya csipkelődést árnyékolja be a család reménytelennek tűnő sorsa.

Beren felnőtt, profi színészeket megszégyenítő módon alakította Melek karakterét és kifejezetten örültem, hogy végre egy másik oldaláról is megismerhetjük. Természetesen nem okozott csalódást, sőt! Nagyon jól áll neki mind az életvidám, mind az eldobott kislány szerepe, Az én lányomban pedig egyszerre alakítja mindkettőt. Bugra Gülsoy vitathatatlanul remek párt alkot vele, tökéletes választás volt a férfi főszerepre.

A török sorozatokban, de szinte minden sorozatban és filmben a gyerekszínészek általában elképesztően ripacs és modoros alakítást nyújtanak, gyakran élvezhetetlenné téve ezzel az adott jelenetet. Gondoljunk csak a Szulejmán bármelyik gyerekkarakterére, de akár a Remények földjéből Üzümre, akinek megszólalni sem kell ahhoz, hogy idegesítő legyen. Ha viszont nem akarunk ilyen durván fogalmazni, mondhatjuk úgy is, hogy alakításaik könnyen elveszik a kedvünket még attól is, hogy legalább aranyosnak tartsuk őket. Velük ellentétben Öyküt egyszerűen nem lehet nem szeretni minden pillanatban. Biztos vagyok benne, hogy nagy karrier vár még rá.

Mindenképp meg kell említenem a szuperül sikerült szinkront, és nagyon örültem, hogy Beren Gökyildiz ezúttal is Csíkos Léda hangján szólal meg, de a Remények földje Yilmazától megszokott Szatory Dávid is passzol Demir karakteréhez és könnyen el lehet vonatkoztatni az ott megszokott hangszíntől. A Serhat Teoman karakterét (Cemal) megszólaltató Horváth-Töreki Gergely hangját megszokni már beletelt néhány epizódba, hiszen korábban Sinanként őt is Szatory Dávid szinkronizálta, ráadásul a színész által alakított két karakter is szöges ellentéte egymásnak. Ami Candant illeti, szépségéhez és bájos, kedves karakteréhez mindenképp egy lágy, de mégis magabiztos és nőies hang volt szükséges, így Zsigmond Tamaránál jobbat nem is tudtam volna elképzelni.

Nektek hogy tetszettek az eddigi epizódok?

Képek forrása: IMDb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük