október 18, 2021

A gyermektelenség nem betegség, ne akard megváltoztatni!

Olvasási idő: 5 perc

“Egy gyermek születése a legboldogabb pillanat az embernek, értelmet ad az életnek.” 

Sokan úgy tartják, hogy minden nőnek át kell élnie a szülés örömét, egyesek szerint pedig csak akkor válik valaki igazi nővé, ha életet ad. Ezek egyértelműen a gyerekesek álláspontjai, de érthető a gondolkodásuk, viszont létezik egy tudatosan gyermektelen felfogású csoport is, akik nagyon sokszor kapnak durva bírálatot a döntésükért.

Vegyük át mindkét oldalt!

A gyerekek egyértelműen sok örömet adnak és ezzel együtt olyan élményeket, melyeket mással nem lehet pótolni. Felnevelésük közben a szülők egy kicsit újra gyerekek lehetnek, mert ismét átélhetik azokat az élményeket, amelyekben kiskoruk óta nem volt részük. Rengetegen gondolják úgy, hogy mindenképpen szükséges családot alapítani és tudatosan készülnek rá, majd egész életüket ennek megfelelően alakítják, s ha kell, saját érdekeiket is ennek rendelik alá. Azonban ne feledkezzünk meg a másik oldalról sem!

Egyre több fiatal jelenti ki, hogy ebből bizony nem kér, mert más tervei vannak. Létezik az a fajta szabadság, amit akárhogyan próbálunk kiforgatni, ferdíteni, szépíteni, nem adatik meg a gyerekeseknek. Utazni, délig ki sem kelni az ágyból, egész nap sorozatozni, éjszakába nyúlóan bulizni, a mának élni – csak néhány példa, aminek megvalósítása szülőként hosszas tervezéssel is nehézkes.

Miért dönt valaki a gyermektelenség mellett?

A szülésről a legtöbb anya úgy beszél, mint a világ legcsodálatosabb élményéről, ami persze a valóságban legkevésbé sincs így. Aligha lehet kellemes élménynek nevezni, ahogy az azt megelőző, rosszullétekkel beárnyékolt hónapokat, de az utána következő kialvatlansággal és lemondásokkal járó hónapokat, éveket sem. Legalábbis ebből a szempontból, mert mindenkinek más éri meg. A szülővé válás óriási felelősséggel jár, de ha tetszik, ha nem, ugyanezt elmondhatjuk ennek elutasításáról is. A döntés meghozatalához tudatosság, tervezés és felelősség szükséges. Hogy melyik döntéshez? Természetesen mindkettőhöz. A gyereknevelés nem való mindenkinek és ezt tiszteletben kell tartani. Az a baj, hogy azoknak sem mindig való, akiknek van, de ezt most nem részletezem. Normális esetben a szülők védik, óvják a gyerekeiket és megadnak nekik mindent, ami tőlük telik. A gyermektelenek is ezt csinálják, mert ők azzal teszik a legjobbat, ha nem hozzák a világra azt az embert, akinek nem lenne meg mindene, mert ők ezzel adhatják a legtöbbet a társadalomnak e téren.

Gyakran halljuk, hogy gyerek nélkül élni önzőség. Itt felmerül bennem egy kérdés. Hogy lehet valakit önzőnek nevezni, ha a saját érdekeit helyezi előtérbe egy nemlétező személlyel szemben? Érdekes kérdés, de sajnos erre magyarázatot sosem fogunk kapni.

Egy nőnek nem kell indokolnia, hogy miért szeretne anyává válni, mégis számon kérik azt, aki a másik oldalt választja. Állítólag egy nőnek joga van rendelkezni a teste felett, mégis elítélik azt, aki megteszi. Egy nőnek joga van úgy élni az életét, ahogy akarja, mégsem teheti büntetlenül. Hány férfiról hallunk, aki gondol egyet és elhagyja a családját? Mi történik velük? Élik tovább az életüket, jó esetben hétvégi apukák lesznek és nem jár semmilyen következménnyel. Ellentétben, ha valaki nem vállal gyereket, így az esélyét sem adja meg ennek, azt a férfit megbélyegzik. Miért?

Alapvetően a nők kapják többségében a negatív véleményt ezzel az életformával kapcsolatban, aminek oka az, hogy manapság nagy divattá vált más méhébe “nyúlni” és általában mindenki jobban tud mindent a másiknál. Az etnocentrizmus azt jelenti, hogy a saját csoportunkat, viselkedésünket, értékeinket, kultúránkat tartjuk a legelfogadottabbnak. Nos, ugyanez a helyzet a gyermekvállalás terén is, de csak az egyik oldalon. A szülők mindenáron kapaszkodnak a saját álláspontjukba és próbálják bármilyen módon meggyőzni a többieket, hogy csak az ő útjuk a helyes. Abba viszont nem gondolnak bele, hogy a másik oldal sosem teszi ezt. Nem érvelnek a gyermektelenség mellett, de legfőképp: nem próbálnak erről mást meggyőzni. Hogy miért nem? Mert létezik egy olyan területe az életünknek, ami egyre inkább háttérbe kerül. Úgy nevezzük, hogy magánélet. Egy olyan intim, privát terület, amibe sem oka, sem joga nem lehet senkinek beleszólni.

A család fogalma is meghökkentő definíciót kapott mostanában, amit részemről nehéz megbocsátani. A család a társadalom olyan csoportja, amit egy adott emberrel együtt élők, a hozzá közel állók alkotnak. Kik lehetnek ők? Bárki. Lehetnek a gyerekek, ezzel nincs semmi probléma, mindenki elfogadja. De lehet más is. Lehetnek a házastársak, a szülők, a testvérek, sőt a barátok és a háziállatok is. Család az, aki szívünknek kedves, akiben megbízunk, aki mellettünk áll és mi is ott vagyunk, ha szükség van ránk. Család az, aki otthon vár és az ajtón belépve azt mondod, hogy “hazaértem”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük