április 13, 2021

Ha kőkemény drámára vágysz: Anya

Olvasási idő: 8 perc

Egy zavarodott, sérült, magányos nő önbíráskodása és küzdelme egy Stockholm-szindrómás anya és egy pszichopata mostohaapa gyermekéért. Talán ez mindent elárul a főszereplők legmeghatározóbb vonásairól és arról, hogy a happy end végű sorozatokra vágyó nézők minden reménye szertefoszlik már a pilot epizódban. Az Anya egy török drámasorozat, melyet a Star TV tűzött műsorára óriási sikerrel 2016 októbere és 2017 júniusa között. A főszerepben Beren Gökyildiz, Cansu Dere és Vahide Percin látható.

 

A következőkben a szubjektív véleményemmel tarkított spoileres ismertetőmet olvashatjátok a sorozatról.

A történet egy rendkívül nyomasztó in medias res kezdéssel indít, megalapozva ezzel a nyugtalan alaphangulatot egészen a sorozat legvégéig. A központi karakter egy hét éves kislány, Melek, aki rossz körülmények és bántalmazások közepette él anyjával, Suleval és nevelőapjával Cengizzel. Tanárnője, Zeynep szeretné kimenteni innen, így megrendezi a lány halálát és Isztambulba szökik vele, ahol kezdetét veszik a legnagyobb bonyodalmak: menekülés a törvény elől, hazugság a családnak, átgázolás mindenkin nem törődve senkivel és semmivel. Az események mélyén pedig rejlik egy másik szál, amit talán sokan másodlagosnak tekintenek, mégis az az alapja mindennek: Sule zuhanása, ahogy felelősségteljes anyából Stockholm-szindrómás lelki ronccsá, majd gyilkossá válik. Nem A szerelem íze típusú, vidám hangulatú, arcunkra mindig mosolyt csaló sorozatról van szó, ahol még a főgonosz is megnevetteti a nézőt. Az Anya sztorija garantáltan a legjobb napodon is lehúz az életről.

Az egyik főszereplő Zeynep Günes, legkevésbé sem pozitív karakter. Nincs tisztában a törvényesség kereteivel, a szociális érzéke is a nullához közelít. Elrabol egy gyereket, megrendezi a halálát, szó szerint a sírba kergeti az anyját, skizofrént csinál egy hétéves lányból, elmarja maga mellől a férjét, aki miután munkájáról is lemondott az életét áldozza érte, továbbá a végletekig kihasználja barátját, Alit, aki az iránta táplált szerelme miatt bármit megtesz érte. Mindezek közben Zeynep maximális mértékben meg van győződve saját igazáról és erkölcsi fölényéről.

Sule korán elveszítette férjét, Musztafát és egyedül kényszerül nevelni Meleket, akiért éjt nappallá téve, saját érdekeiről lemondva dolgozik éveken keresztül. Sorozatos balszerencsék érik, barátai elfordulnak tőle, élete egyre nehezebbé válik, nincs kire bíznia kislányát, türelme és energiája fogytán van, eluralkodik rajta a kétségbeesés, melyből az egyetlen kiutat a Cengizzel való megismerkedése jelenti, akivel újra lehetne családja. Cengiz Yildizről hamar kiderül, hogy nála rosszabb választás biztosan nem létezik. Sulét tulajdonaként, Meleket tárgyként kezeli, bántalmazza mindkettőjüket, először csak Meleket, később Sulét is, aki addigra már a felesége lett. Pokollá teszi a Yildiz család minden pillanatát, de még Günesékét is. Ehhez persze kellett Zeynep ostobasága is, és az az lehetetlen rajongás más gyereke iránt, ami miatt tönkrement mindenki a környezetében.

Azt kell mondanom, hogy Zeynep buta. Buta, és olyan dolgot akar véghezvinni, amihez sem hatalma, sem joga nincs. Lehet hibáztatni Cengizt, lehet hibáztatni Sulét, de inkább kellene Zeynepet, és most talán nem fog tetszeni senkinek, amit írok, de Meleket is. Azt a Meleket, akiért az anyja éveken át mindent megtett, talán túlságosan el is kényeztette. Azt a Meleket, aki Cengiz agressziója és Zeynep szép szavai miatt elfelejtette anyja szeretetét. Egy olyan anya szeretetét, aki önhibáján kívül került abba a helyzetbe, amibe került, sőt pontosan azért, mert lányának mindent meg akart adni. Mindent, ami egy egyedülálló anyától telik. Attól az anyától, akit egy rossz döntés lesodort a helyes útról. Arról a helyes útról, amelyre anyai kötelessége vezette és senki sem kövezett ki neki előre. Egy olyan rossz döntés, amit a Cengizzel való házassága jelent, és fokozza, hogy a tőle való rettegése megbénítja, másik gyermeke hozzáláncolja, a Melek iránti, szíve mélyén még mindig ott rejlő, de a Zeynep miatt elnyomott szeretete kínozza, kétségbeesése pedig férje gyilkosává teszi. Meleknek nem kell ez az anya. Melek elfelejtett mindent abban a pár hónapban, amit Zeynep mellett töltött és hétéves létére megtagadja az anyját.

Sulén többször is megfigyelhetjük, hogy szereti Meleket, amit Cengiz miatt próbál elnyomni. Meleknek mintha átmosták volna az agyát, mire visszakerült az anyjához. Ez alatt nem azt értem, hogy jól bántak vele, viszont az egyértelmű, hogy megfeledkezett arról a szeretetről, amit éveken át az anyjától kapott. Mindezt csak azért, mert retteg Cengiztől, persze nem ok nélkül. Nem tudom pontosan, hogy a sorozatot happy enddel akarták-e zárni, mindenesetre az én szememben egyáltalán nem lett boldog vége. Sule, aki a leginkább megérdemelte volna azt, hogy visszatérjen a helyes útra, gyilkosként, bilincsbe verve került rács mögé. A sorozat közepe táján volt alkalma megismerni a nézőnek a múltját és látni, hogy honnan indult és milyen út vezetett addig, míg teljesen tönkrement. Akár egyedül vagyok a véleményemmel akár nem, azt gondolom, hogy amennyiben (segítő szándéktól vezérelve vagy sem) egy emberrabló törvényesen magához vehet egy olyan gyermeket, akit korábban anyát és törvényt sem tisztelve vitt magával, az legkevésbé sem tekinthető pozitívnak.

Gondoljunk csak bele! Melek, időről időre Turna volt, az anyjához való első visszatérésétől kezdve két személyisége volt, amit váltogatott az alapján, hogy az adott helyzet épp mit kívánt meg. Egy ennyi idős gyermek esetében ez semmi esetre sem mondható egészségesnek, sőt fejlődése szempontjából mindenképpen káros. Mindemellett egy olyan ember igazával zárult a sorozat, aki mindent és mindenkit tönkretett maga körül. Cengiznek nem kellett sok, de Zeynep saját tetteivel kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy Meleknek mindezeket át kelljen élnie. Sule rengeteg szörnyűségen ment keresztül azért, mert Cengiz el akarta adni a kislányt. Nem kell sokáig gondolkodnunk ahhoz, hogy rájöjjünk, ezek nem történtek volna meg Zeynep felbukkanása nélkül. Sinan élete nem ért volna véget, ha sosem ismeri meg Zeynepet. Cahide asszony nem halt volna meg, ha nem kell kockáztatnia cégét, hírnevét és családját azért, hogy megvédje idősebbik lányát. Melek nem vált volna árvává, ha Zeynep nem szól bele az életükbe.

A történet nem a jók, de nem is a rosszak győzelmével ér véget, de még csak életszerűnek sem mondható a befejezés. Lezárták, mert tönkrement mindenki: gyilkosság, börtön, halál, kétségbeesés, reménytelenség és lemondás. Melek pedig egy sérült kislányként, árván éli tovább az életét. Egy olyan kislányként, akinek élete egészen máshogy alakult volna ha Zeynep nem jelenik meg. Szintén egészen máshogy alakult volna, ha Cengiz nem jelenik meg. Biztos vagyok benne, hogy ez utóbbi lett volna az az élet, ami a legjobb számára. Nem életszerű, hogy egy ilyen kicsi lány megannyi trauma után boldogan tudja tovább élni az életét. A valóság az, hogy az átélt események rányomják a bélyegét a teljes gyerekkorára és ezeknek a terhével kell továbbmennie az útján, és azzal a felelősséggel, mely nagyon fiatalon a nyakába szakadt, akkor amikor nagy testvérré vált.

A befejező epizód utolsó jelenetének idilli hangulata a tengerparton két boldog család képe mögé bújtatott fájdalom. A megtört, megviselt, széthullott családoké.

Az Anya sztorija messze áll a sablonostól, de ezzel együtt, ha egy szóval kellene jellemeznem: zseniális. Egy zseniális sorozat rengeteg tanulsággal. Bátran merem ajánlani mindenkinek.

Képek forrása: IMDb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük