július 29, 2021

Börtönben a világ?

Olvasási idő: 8 perc

A leginkább felkapott témának napjainkban a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos hírek és “megmondások” számítanak. Sorra vezetik be a szigorú szabályokat a világ minden táján, ezek pedig bizonyos rétegeket a végletekig felháborítanak. Más kérdés, hogy milyen alapon.

Feleslegesnek tartom felsorolni, hogy milyen intézkedésekről van szó, hiszen mindenki hallott azokról, az is, akar nem akart. Nem a hiteles forrásból történő tájékozódás és a szakértelem miatt olvasom a komment szekciót, egyszerűen csak nem lehet elmenni mellette, amikor az ember az aktuális híreket olvassa.

Vírustagadók mindig is voltak és lesznek is, bár nem értem hogy létezhet még olyan személy, aki nem találkozott és nem is hallott fertőzöttről és emiatt nem hisz a járvány valóságosságában, mindenesetre ezek már nem ütik meg az ingerküszöbömet. Az emberi butaság viszont annál inkább, ami egyértelműen az élet minden területén jelen van, de a koronavírus most jobban kiélesíti az emberek közti különbségeket.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy önmagát mindenki intelligens embernek tartja, aki tisztában van a világ dolgaival és véleménye mérvadó lehetne akar az intézkedések meghozatalánál is. Sajnos ez nem így van. Ez pedig nem nekik baj, azoknak, akik rosszul gondolják, hanem a többieknek nehezíti az életét.

Egyre elterjedtebb a gondolat, hogy sokan börtönként élik meg a járvány miatti szigorítások betartását és szinte követelik valamennyi tilalom azonnali feloldását, de minimum az ünnepi időszakra történő felfüggesztését. Az intézkedések felsorolása nem volt szükséges a cikk elején, ellenben ezen a ponton fontosnak tartom ismertetni, hogy az “értelmiség” kívánalmainak véghezvitele mit vonna maga után. Kérdésem van hozzátok: miért gondoljátok azt, hogy a karácsonyi enyhítés szükséges? Csak egy okot várok, amiben a következő szavak nem szerepelnek: csak, szoktuk, hagyomány, szeretet, család. Ne olyan dolgokkal érveljetek, amelyeknek az év további 362 napján is ott kellene, hogy legyenek. Valami mást, ami elég indok arra, hogy felrúgjunk mindent, amit a járvány megfékezése érdekében tettünk. Mert az semmiképp sem indok, hogy életed utolsó karácsonyát töltenéd 79 és fél éves nagymamáddal, mert ragaszkodsz hozzá, hogy átadd neki a fertőzést, hogy a lehető legrövidebb időn belül meghaljon. Vagy akkora az örökség? Mert az semmiképp sem indok, hogy az okostelefonok, az internet és a digitalizáció világában személyesen beszélgess a rokonokkal, akiknek a többségét a tavalyi karácsonykor még a hátad közepére sem kívántad. Vagy pont most kedveltétek meg egymást? Ezek a butaságra adnak csak magyarázatot, nem az enyhítésre.

Emberek! Nem vagytok börtönben. Nem hívtak háborúba, nem sorozták be anyuci kicsi fiát, nem kell verekedni kifliért, nem kell otthon sütni a kenyeret, nem lőnek az utcán. Ilyenekről szó sincs. Hát nem látott még senki rajtam kívül apokaliptikus filmeket? Itt szó nincs ilyenről. Annyit kértek, hogy használd az internetet, amit amúgy is minden hónapban fizetsz és beszélgess úgy. Hívd fel telefonon! Hívd fel videóhívással!

Be vagy zárva? Valóban. De nem a Nokia 3310-eseddel. De nem ám! Az okostelefonoddal, a laptopoddal, a tableteddel, a tévéddel, a Neflix-előfizetéssel, a könyveiddel, az online tanulás és az önképzés lehetőségével. De rossz, igaz? Ha a háborgók negyede fektetne tizedannyi energiát a szabályok betartásába, nem itt tartanánk. Ha a kommenteléssel töltött idődet arra szánnád, hogy bevásárolsz a haverodnak, aki a hatodik napját tölti karanténban (csak azért, mert annyi esze volt, mint neked), máris tettél valami pozitívat.

Egyébként az tudjátok, hogy a kommenteket egymásnak írjátok? Mert csak a hasonlók olvassák, ellenben azok, akiknek szánjátok, sajnos nem. Ha a napi 15 perc ostoba kommentelgetés és okoskodás helyett 15 percet olvasnál, egy idő után nem akarnád az előbbit, mert több eszed lenne annál. Persze ezek csak teóriák. A tudatlan tudatlan is marad, de azért a többieknek mégiscsak nehéz. Gondoltad volna, hogyha az elején mindenki betart mindent, akkor már nem lenne mit betartani, mert szabályok sem lennének?

Mindennek ellenére részben egyet kell, hogy értsek a kommentelőkkel. Valóban nem kellenek szigorítások. Ész kellene inkább, de azt sem politikusok, sem orvosok nem adhatnak. Pedig az elég lenne, mert akkor sem itt tartanánk. Méghozzá józan ész kell, ami BÁRMILYEN járvány idején arra készteti az embert, hogy tartson egy lépéssel több távolságot, mosson egyel többször kezet esetleg néha vegyen egy kézfertőtlenítőt.

Emlékszem, hogy az első hullám idején, valódi ritkaságszámba ment a tisztítószer a üzletekben. Ennek nem az az oka, hogy nem tudják a boltok ellátni az igényeket. Ennek pontosan az az oka, hogy az igényeket látják el, amik sajnos nem nagyon voltak. Ha mindenkinél lett volna otthon elegendő mennyiségű fertőtlenítőszer, akkor nem lettek volna üresek a polcok. Azért fogytak el, mert az emberek nem takarítottak. Korábban nem volt rá igény. Ezt honnan tudom? Hát miért születnek a mémek arról, hogy anyuci karácsonykor főz, mos, takarít, este meg hulla fáradt? Miért kell pont karácsony napján ablakot pucolni? Azért, mert ilyen a mentalitás. Ünnepekkor legyen rend és tisztaság, máskor meg jó, ha néha eszükbe jut legalább egyszer kezet mosni.

Ha már a kézmosásnál tartunk. Tényleg 2020-ban az önvezető autók, a robotok és a 3D nyomtatás korában oktatóvideó kell a helyes kézmosásról? Az a baj, hogy igen. Mert amíg az óvodában ritmusra tapsolunk, általánosban verset elemzünk, középiskolában lázadunk, mert mi már annyira felnőttek vagyunk, addig nem tanulunk meg alapvető dolgokat. Borítékot címezni, önéletrajzot írni, csekket kitölteni és kezet mosni. Előbb tanítanak meg többoldalas verseket felmondani, mint azt a kis fél perces folyamatot.

Sokszor mondják, hogy most jobban figyelünk a higiéniára. Én nem. Miért nem? Mert olyan alapvető dolgokat várnak csak el most is, amiket épeszű ember máskor is betart. Még mielőtt bárki félreértené: nem pártolom ezeket a szabályokat, de nem is ellenzem. Az embereknek kellenek a szabályok, és kell az is, hogy bizonyos információknak csak kis részeit, azt is csak részenként tudják meg. Azt kell mondani, ami alapján az elvárt módon fognak viselkedni. Sajnos ez nem egyszerű feladat.

A média a köznyelvet használja, nem szakmai nyelvet, nem irodalmi nyelvet. Köznyelvet. Azért, hogy minél több ember megértse. Természetesen meg is értik, de van egy rossz szokás, aminek elhagyásához megint csak ész kell. Ez a szokás az, hogy semmi nem jó. Nézzünk példákat! Amíg nem voltak szigorítások, az volt a baj, hogy miért nincsenek. (Pedig addig sem volt kötelező mindenkinek menni amerre lát, mégis mindenki ment, de problémázott is.) Amikor érvénybe léptek az új szabályok, sokaknak nem tetszett, mert tönkreteszi az életüket. Amikor a hitelmoratórium volt újdonság, akkor máris a hátulütőjét kereste mindenki, de amikor felmerült a megszűnése 2021-től, ugyancsak mindenki ellenezte. Amikor bezárták az iskolákat, őrjöngtek a szülők, majd amikor novemberig kinyitották őket, akkor szintén. Az ismételt bezárás pedig hasonlóan a tavaszihoz, nem felelt meg senkinek. Miért nem? Azért mert soha nem lehet elég jó az, ami van. Még akkor sem, ha tényleg az a jó.

Engedjétek meg, hogy Cséfalvay Zoltán zseniális könyvéből, A nagy korszakváltásból kiragadjak egy mondatot, amit bár egészen más kontextusban használt, de ide is tökéletesen illik: “Nincs ingyen ebéd.”, vagy mondhatnám azt is, hogy valamit valamiért.

Visszatérve az alapgondolathoz. Nem hiszem, hogy börtönben vagyunk. Ha te mégis azt érzed, akkor benned van a hiba, nem a szabályokban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük