október 18, 2021

Időben legyen meg a darabszám! Mit vártok?

Olvasási idő: 5 perc

Napjainkban egy olyan világban élünk, de főként egy olyan országban, ahol a gyermekvállalást tudatosan elutasítókra megbélyegzés vár. Emellett azokra is, akik szándékosan a tanulást és a karriert helyezik előtérbe a húszas és a harmincas éveikben. A társadalomnak viszont elvárásai vannak. Lehetnének egy magasabb iskolázottsági szint elérésében is, hiszen arra nagyobb szükség van ahhoz, hogy valaki kellőképp hasznos tagjává váljon a társadalomnak, de sajnos nem erre vonatkoznak ezek a követelések, hanem a gyermekvállalásra. Méghozzá időben és ne csak egyet. Úgy, ahogy ők akarják. Úgy, ahogy más is csinálja. Ahogy azt kérik a fiataloktól, szinte már követelik.

A gyermeket nevelő szülők magukat szakértőnek tartják a témában, és elvárják, hogy utódaik nevelésébe senki ne szóljon bele. Ugyanezek az emberek erőteljesen bírálják azokat, akik elfordulnak ettől az iránytól, és életüket tudatosan gyerek nélkül képzelik el. A szülők kérése teljesen jogos, a gond mással van. Azzal, hogy a másik oldal nem teheti ugyanezt. Ők ne alkossanak véleményt, ha mégis, akkor ne hangoztassák, és mindemellett csendben tűrjék, hogy semmibe veszik és őrültnek nevezik őket!

Lassan olyan világba lépünk át, ahol a társadalmi beilleszkedés feltétele nem a megfelelő intelligencia, az iskolázottság vagy a munkahely lesz, hanem az utódok kellő száma.

Millió történetet hallunk, ahol „becsúszott”, „hoppá”, „így alakult” és „nem tudtam elvetetni” gyerekek születtek meg. Ezek a legkevésbé sem megfontolt, egyáltalán nem felelősségteljes, nem tudatos döntés eredményei, és még véletlenül sem szolgálhatnak követendő példaként. Ezzel ellentétben a gyermektelenség sok esetben egy nagyon is jól átgondolt döntés eredménye, ami mögött valódi okok állnak, és nem olyanok, amelyekre hivatkozva sokan gyermeket vállalnak: „ennyi idősen kell egy gyerek”, „Isten ajándéka”, „az élet értelme”, „így teljes a család” és egyéb üres közhelyek.

Sok esetben önzőségnek állítják be a gyermekvállalás elutasítását.

Hogy lehet bárki is önző egy nem létező, meg sem született emberrel szemben? Abban pedig mi az önzőség, hogy valaki nem kíván még egy, kettő, nyolc embert szülni erre az elképesztő mértékben túlnépesedett bolygóra?

Ezek azok a kérdések, amelyekre sosem születik válasz, de további elvárások attól függetlenül megfogalmazódnak. „25 éves kor előtt kettőt” vagy „nem szabad várni vele.” Miért nem szabad megvárni azt az élethelyzetet, amiben már lehetséges egy gyerek felnevelése megfelelő körülmények között? Na de mi van azzal, aki nem vár – mert ami nem is lesz, arra nincs miért várni – és gyermektelenül is teljes életet él?

Gondoltad volna, hogy mindkét kép egy családot ábrázol?

Olyan országban élünk, ahol az említett túlnépesedés okozta helyzetet pénzért kívánják tovább rontani, valamint olyan világban, ami elindult a lejtőn. Azon a lejtőn, ami visszavezet minket a középkorba és még régebbi időkre az abortuszellenes mozgalmakkal. Ebben a nemek közti egyenjogúságot és a családok érdekét fennhangon hirdető világban a felszín alatt egyre fogy a nők a joga, még az a joga is, amivel a saját testük felett rendelkezhetnek. A családok pedig csak akkor fontosak, pontosabban csak akkor számítanak „igazi” családnak, ha úgy áll össze, ahogy azt az elvakult, megvezetett társadalom kívánja.

Manapság egyre inkább az az elfogadott, hogy csak akkor lehet valaki boldog, és akkor lehet teljes az élete, ha születik gyermeke is. Sajnos ezt az állítást azok fektették le, akiknek minden gondolatuk ekörül forog és távolról sem ismernek más irányt. Viszont nem szabad elfelejteni valamit! Az élet akkor teljes és akkor boldog, ha megvan az, amire vágysz. Az lehet a szerelem, háziállat, utazás, karrier és az egekig magasztalt nagybetűs áldott Gyermek is. Döntésről, lehetőségről beszélünk, nem kötelességről.

Senkinek nincs joga bírálni mások értékrendjét. Aki megteheti, vállaljon gyereket, aki pedig megteheti, hogy anélkül is boldog, az ne vállaljon! Ez nem egy olyan téma, amiből erkölcsöt kellene kovácsolni. Ez a magánélet olyan szeglete, amit nem szabad, hogy a társadalom elvárásai határozzanak meg.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor kövess minket a Facebook-on!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük