október 18, 2021

Kegyetlen város – Egy kis kibeszélő

Olvasási idő: 4 perc

A Zalim Istanbul, azaz a Kegyetlen város egy 2019-es török drámasorozat, Deniz Ugur és Fikret Kuskan főszereplésével.

Mások nagy érdeklődésének hatására néztem bele unalmas perceimben az első szinkronos epizódba, aminek az lett az eredménye, hogy gyorsan beszippantottak az események és a nem kimondottan pozitív véleményem ellenére is nagyon gyorsan beértem a TV2 által vetített részeket.

Az első benyomásom az volt, hogy túlságosan el van húzva a bevezetése, és gyakorlatilag a néző az első epizódban még nem is igazán tudta, hogy hová vezet a vidéki szegény család szála. Az Anya című szintén török sorozat után úgy gondolom, ennek is adhattak volna egy in medias res kezdést és csak aztán bemutatni, hogy honnan érkezett Seher és családja. Nem így lett és ebbe bele kellett törődni, ami nem is volt olyan nehéz, mert Isztambulba érkezésük után igencsak felpörögtek a Karacay villa eseményei.

Seher személye egyébként nem lopta be magát a szívembe, függetlenül attól, hogy pozitív karakterről beszélünk. Nem tudtam eldönteni, hogy csak a színésznő nem tud azonosulni a szerepével, vagy esetleg alapból ezt szánták neki a készítők, mindenesetre egy nagyon határozatlan kép alakult ki bennem róla, aki azt sem tudja eldönteni, hogy keresztbe tegyen saját lányainak vagy támogassa őket. Azt sem igazán értem, hogy házasságon kívül fogant, nyíltan kedvenc lányával milyen alapon próbál megtestesült erkölcsi útmutatóvá válni, amikor kiderül, hogy Ceren is így esett teherbe.

A legidősebb testvér, Cemre, maga a kétlábon járó jóság, húga tökéletes ellentéte, viszont nem vagyok benne biztos, hogy ennek ellenére mentálisan minden rendben van vele. Amikor valakit épphogy csak megtűrnek egy helyen, ahonnan könnyedén az utcára kerülhet, az miért utasítgatással kezdi első munkanapját Nedim ápolójaként? Furcsa is volt, hogy ez Agah úrban szimpátiát keltett. A másik, amit nem értek – ez pedig most sokak számára felháborító megjegyzés lesz – az az, hogy hogy szerethet bele egy olyan emberbe, akivel érdemben még beszélgetni sem tudott. Ez alatt nem azt értem, hogy Nedim nem szerethető, mert épp ellenkezőleg, viszont egy szerelem kialakulását ebben a formában valószínűtlennek tartom.

Ceren egy visszataszító, undok, kétszínű, pénzéhes kislány, akinek fogalma sincs sem a szerelemről, sem a világ dolgairól; gyakorlatilag semmit nem tud ahhoz, hogy életképes felnőtté váljon. Még csak ahhoz sem ért, hogy hogyan édesgesse magához a pénzes család fiát saját jövője érdekében, ugyanis a zaklatással és az erőszakos birtoklási vágyával nem javít a helyzetén. Rettentően naiv, bárki és bármikor megvezetheti. Azt nem mondhatom, hogy csak a saját érdekében cselekszik, mert azzal sincs tisztában, hogy mi lenne jó neki. Minden igyekezetével azon volt, hogy Cenket maga mellé láncolja és amikor karnyújtásnyira van a lehetőség, hogy együtt kezdjenek új életet, eldobja ezt magától és a pénzt választja, de hiába. Két szék közül esik a pad alá. Sokadszor. Nem tanul a hibáiból és rosszindulatú nagymamáján kívül senkire sem hallgat, amit nem tudok hova tenni, hiszen ő az, aki pénzért adta volna el imádott unokáját, mint egy vágóhídra szánt malacot. Legalább tudjuk, hogy kitől örökölte ezt a cseppet sem megnyerő tulajdonságát.

Összességében a beteg fiú felépülése, a gonosz feleség, a testvérviszály és az ellehetetlenített szerelem inkább mondható nyíltan szappanoperának, mint drámának, mert váratlan fordulatoktól teljesen mentes sorozatot láthatunk, de ennek ellenére is el kell ismerni, hogy sikerült mégis izgalmassá tenni a történetet.

Képek forrása: IMDB

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük