október 18, 2021

Dolunay – Egy sorozat mindenkinek

Olvasási idő: 5 perc

A Dolunay sorozat A szerelem íze címmel a LifeTV műsorán volt látható hazánkban. Egy török drámasorozatról beszélünk, amire még a vígjáték kifejezést is használhatjuk, hiszen poénokból sem volt benne hiány. A címe alapján is egy pihe-puha történetet vártam, esetleg apróbb izgalmakkal, de semmiképp sem a Remények földjéhez hasonló kőkemény drámát képzeltem el.

A főszerepben a rendkívül megosztó személyiségű Can Yaman látható Özge Gürellel az oldalán. Őszintén szólva szkeptikusan kezdtem bele a megnézésébe, aminek több oka is volt. Az egyik a férfi főszereplőről olvasott és látott túlcsorduló imádat, ami az észszerű rajongás határait bőven átlépi, a másik pedig a női főszereplő említése a premier előtti reklámokban, amikor is a Szulejmán sztárjaként mutatták be az alig-alig, mindössze néhány epizódban feltűnő színésznőt. Míg előbbit igencsak visszataszítónak tartottam, addig ez utóbbi engedett arra következtetni, hogy amennyiben egy korábbi sorozat jelentéktelen mellékszereplőjét használják kedvcsinálónak, akkor vajon milyen egyéb “zs kategóriás” színészt fújt össze a szél.

A pilot után rájöttem, hogy a Dolunay nézeti magát és nagyon gyorsan a hatodik epizód végénél találtam magam, ezzel együtt pedig szertefoszlott minden kétségem a színészeket illetően, továbbá a sztorit is magával ragadónak találtam. A fő szál egy gyerek gyámságának megszerzésére épül, de ennek ellenére sem vitték túlzásba a gyerekszínész szerepeltetését, ami számomra kimondottan pozitív élményt adott. A török sorozatok esetében a gyerekekkel kapcsolatban nincsenek túl jó tapasztalataim. Gondoljunk csak bármelyik hercegre a Szulejmánból, de akár Üzümre a Remények földjéből. Bulutot már ismerheti az, aki látta a Kösemet, ahol szintén azon kevesek egyike volt a kicsik közül, akik elfogadható alakítást nyújtottak, így jobbat nem is találhattak volna az események középpontjába, mint Alihan Türkdemirt.

A szerelem íze teljesen mentes a lassítva bevonulásoktól, a zenére öt percig egymást bámulásoktól, a kamera felé forduló beszélgetésektől és a magukban beszélő főhősöktől is. Mivel egy rövid, mindössze egy évados sorozatról van szó, így a történet kellőképpen gördülékeny, nem volt a végletekig húzva-vonva-feszítve egy-egy szál, ami plusz motiváció arra, hogy bárkinek bátran tudjam ajánlani. A vidám színeket is ki kell emelnem mind az öltözködést, mind a külső és belső helyszíneket tekintve.

Can és Özge tökéletes választás volt a két főszereplő, azaz Ferit és Nazli megformálására, a köztük lévő kémiát pedig szinte tapintani lehetett minden pillanatban.

A legtöbb korábban látott török sorozatból kiindulva egyértelműen várható lenne, hogy kezdetben a főhősöket támogató legjobb barátok jelentsék az egyik fordulatot, ellenben itt ilyesmiről szó sem volt Fatos és Engin esetében sem, akiknek zseniális alakítását mindenképpen meg kell említeni. Tarik mellett sem tudok szó nélkül elmenni, akinek jelenléte csak tovább erősítette a komikus hangulatot, karakterét pedig képtelenség nem szeretni.

Necip Memili, azaz Hakan tökéletesen hozta a rosszfiú szerepét, mellette pedig bennem némi szimpátiát is keltett annak ellenére, hogy egyetlen pozitív tulajdonsága és megnyilvánulása sem volt. Feleségét, Demetet viszont sajnáltam, mert többnyire csak sodródott az árral, a végén pedig mégsem annak megfelelő büntetést kapott.

Egyetlen karaktert tudnék megnevezni, akinek már a felbukkanását is feleslegesnek tartottam, az pedig Pelin. Nem vett el, nem adott hozzá, nem váltott ki érzelmet, jött, majd ment és nyomott sem hagyott. Így visszagondolva nem látom sok értelmét, de ezt még el lehet nézni. Denizt és Asumant is sajnáltam, amiért végül nem találtak egymásra, de nem szabad elfelejteni, hogy Asuman azt sem érdemelte meg, hogy bárki elnézze neki a tetteit.

Az utolsó magyar epizódnak feltétlenül szeretnék szánni néhány sort, hiszen nem sok olyan sorozatot látunk, ami méltóképpen vesz búcsút a nézőktől. Ha az utolsó egy órát, azaz a 80. szinkronos részt valaki nem látja, akkor is teljes képet kap az eseményekről, ugyanis a végén adtak egy tökéletes lezárást minden magánéleti szálnak, aminek külön örültem.

Bátran merem kijelenteni, hogy a Dolunay egy mindenki számára, bármikor és bárhol vállalható, kedves sorozat. Senki vérnyomását nem fogja megemelni, de így is fértek bele izgalmak, szerelmi drámák és frappáns beszólások is. Tökéletes választás minden korosztálynak, a szappanoperák kedvelőinek és utálóinak is.

Ha egy szóval kellene jellemeznem, annyit mondanék: cuki. A cél a szórakoztatás, amire ez a sztori a szuperül kiválasztott színészgárdával és az imádni valóra kitalált karakterekkel a legmagasabb szinten képes.

Képek forrása: IMDB

One thought on “Dolunay – Egy sorozat mindenkinek

  1. Tökéletes össze foglaló amit nagyon jól megfogalmazott, tömören. Egyszóval fantasztikus tartalom , szereplők (főszereplők)nagyon kedveltem akár 10.-xer végig néztem .Ritkán láttam hasonló és kedvemre való témával és előadókkal ,ilyen sorozatot.! Az én megfogalmazásomban ez a film díjat érdemelt volna magyar szemmel és gondolkodással. Kiemelném én is a Fatos és Engin szerepét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük