április 13, 2021

A Facebook csoportok valósága

Olvasási idő: 5 perc

Lassan már minden témában lehet találni csoportot, amihez csatlakozhatunk, legyen szó hobbikról, filmekről, sorozatokról vagy akár társkeresésről. Gyakorlatilag bármihez kereshetünk, ahol az adott témáról lehet megosztani, olvasni, beszélgetni.

Ezek alapvetően hasznosak a mai világban, mert így könnyen találnak egymásra a hasonló érdeklődési körrel rendelkező emberek, viszont most nem ezeket a lehetőségeket szeretném sorolni, hanem inkább kitérnék arra, hogy mi is zajlik valójában ezekben a közösségekben, már ha nevezhetjük így őket. Igazi közösségről nagyon kevés esetben beszélhetünk, többnyire valóban a csoport kifejezés a helyénvaló, de esetenként még a csürhe is közelebb áll a valósághoz. Utóbbinak, de sokszor a többinek is adminisztrátornak és moderátornak nevezett ihászok állnak az élén.

Nagyobb létszámú csoportokban gyakran keresnek az adminisztrátorok új moderátorokat, amire vállalkozó szellemű, önbizalomhiányos tagok tolonganak. Ezeket a lehetőségeket főleg azok ragadják meg, akik az élet semmilyen területén nem képesek érvényesülni, de hiányzik nekik, hogy valahol rá tudják erőltetni az akaratukat másokra. Egy Facebook csoportban tökéletes lehetőség tárul a névleges hatalomra vágyók elé arra, hogy kiépítsék saját kis diktatórikus rendszerüket, amivel persze az értelmiségi tagok szánalmán kívül semmit sem érnek el.

Múltkor szemtanúja voltam egy újdonsült moderátor első bejegyzésének, aki a szöveg végén elköszönésként a következő mondattal tájékoztatta a többieket frissen megszerzett “pozíciójáról”: Üdv. egy moderátor. Persze még egy kacsintós fej is elfért a végén, de úgy legalább még inkább megmosolyogtatott, arról nem is beszélve, hogy ugyanezt a mondatot minden további posztja mögé odabiggyesztette. Ezután pedig közhírré tette, hogy kidobott valakit a csoportból egy sértő megjegyzés miatt, aminek az indoklása ezt volt: Elérte, hogy kivágjam innen. Ezt akkor is megtettem volna, ha másnak szól be, hát még így, hogy nekem, egy Moderátornak. Itt, ezen a ponton megjegyezném, hogy a srác ránézésre délelőttönként még bőven az iskolapadot koptatja. Valószínűleg alig várja a tanítási napok végét, hogy hazaérjen, belépjen a csoportjába és végre ő is lehessen valaki.

Írnom kell arról is, hogy mekkora élmény olvasni a különböző csoportszabályzatokat, amikben az adminisztrátorok lefektetik, hogy milyen általuk alkotott röhejes szabályoknak kell megfelelni ahhoz, hogy valakit megtiszteljenek a tagsági kérelem jóváhagyásával. Alapvetően nincs gond a szabályokkal, a probléma azzal a stílussal van, amiben ezek megfogalmazódnak, illetve azokkal a pontokkal, amik szinte már a fenyegetés határait súrolják. Hozzáteszem az is elég ritka, hogy ezt a maximum 15-20 mondatot helyesírási hibák nélkül írják le. Kiemelném, hogy van ilyen, de valóban ritka.

Az adminisztrátor intelligenciája, megnyilvánulásai és az általa meghozott szabályok tökéletes képet adnak a jelentkezőnek már a tagság kezdete előtt arról, hogy mi is zajlik abban a csoportban, de ennek ellenére is érhetnek minket kellemes és kellemetlen meglepetések. Belépés után pedig láthatjuk, hogy az admin viselkedése egyenesen arányos a közösség színvonalával.

Vannak egészen más csoportok is, azokban szó nincs ilyenről. Hogy miért? Mert mindenki csak azért megy, hogy megoszthassa az általa hirdetni kívánt tartalmat, a másiké pedig a legkevésbé sem érdekli. Ilyen az összes blogos csoport, amivel eddig találkoztam, de az idézetes csoportok legnagyobb része is. Ezekben biztosra vehetjük, hogy nem alakulnak ki konfliktusok és nem is derül ki, hogy milyen az admin stílusa, mert ahhoz, hogy sor kerüljön rá, néha el kéne olvasni egy-két másik tag bejegyzését is, valamint hozzászólásokat írni, de erre sosem kerül sor.

Lezárásként szeretnék szánni egy bekezdést annak, hogy leírjam a pozitív élményeimet is. Nem tudom a pontos számot, hogy hány csoportnak vagyok aktív tagja, és hányban vagyok jelen külső szemlélőként anyaggyűjtési céllal, de vannak olyanok, ahol valóban szívesen olvasgatok és beszélgetek. Ezek az igazi közösségek, ahol egy fárasztó nap után pihentető kikapcsolódást találnak a tagok, esetleg hasznos, érdekes információkhoz jutnak az általuk érdekesnek talált témában.

Szóval tisztelet a kivételnek, sajnálom a többieket, van hova fejlődni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük