július 29, 2021

Remények földje – Főszerepben a főgonoszok

Olvasási idő: 6 perc

A Remények földje, eredeti címén Bir Zamanlar Cukurova vetítése 2018 szeptemberében kezdődött Törökországban. Nálunk az Anya című szintén török sorozat után került a képernyőkre 2020 januárjától. A két és fél órás eredeti epizódokat 45 perces részletekben láthatjuk hétköznap délutánonként. Az epizódrészletek számomra kissé nehezen élvezhetők, mert előszeretettel vágják félbe a jeleneteket a műsoridő miatt, de ettől most eltekintek.

A szereplőgárda önmagában szerintem tökéletesre sikerült, ha külön-külön nézzük a színészeket. A sorozat betétdalai szintén nagyszerűen adják vissza a török mozgóképek világának jól megszokott hangulatát. Ahogy már említettem, a színészek egytől egyig azonosíthatók a szerepükkel, de most az egymáshoz való viszonyukra szeretnék kitérni. Züleyha és Yilmaz szerelmi vonala mondható az első epizódtól a fő szálnak. Ugur Günes tökéletes választás volt mind a szegény fiú szerepére, aki az életét is feláldozná szerelméért, mind a hazug köpönyegforgató alakítására, aki foggal-körömmel ragaszkodik egy pótlékhoz (Müjgan), majd 180 fokos fordulatot vett, miután magához édesgette. Hilal Altinbilek számára már jobban áll a pénzes nagyasszony szerep, akire a kétszínű kifejezés korántsem lenne elegendő. A két karakter közti kémiát az én tévém nem adja vissza, bár ebben biztosan közrejátszik az irántuk táplált ellenszenvem.

Mielőtt a szappanopera fanatikusok felháborodva kezdenék védelmezni a “szegény, ártatlan, sokat szenvedett lányt”, megfogalmaznám, hogy mi váltotta ki belőlem ezeket az érzelmeket azon lány felé, aki az általa elindított hazugságba bonyolódott bele. Züleyha és Yilmaz a Yaman-birtokra jegyespárként érkeztek, majd valós indok nélkül Züleyha testvérekként mutatta be magukat. Szökevények lévén talán innentől kezdve jobb lett volna, ha ehhez tartják magukat, de nem, ők ennek ellenére sem uralkodtak magukon, aminek eredményeképp Züleyha teherbe is esett. Yilmazt persze rövidesen be is zárták a még Isztambulban elkövetett gyilkosságért, így Züleyha igen gyorsan egyedül maradt a hazugságával. Demir beleszeretett, ami érthető, mert nem tudott az igazságról. Hünkar “hozzákényszerítette” Demirhez, de ott volt a lehetőség, hogy elmenjen, persze akkor nem fogadott volna ügyvédet senki sem Yilmaznak. Züleyha egy pillanatra nem tudott örülni annak az életnek, ami az ölébe hullott, pedig Demir a tenyerén hordozta volna és valljuk be, nem is járt volna olyan rosszul egy ilyen férfival. Persze ilyenkor minden tévénéző maga a megtestesült erkölcs, de ki tett volna másképp Demir helyében, amikor a szeretetért cserébe egy mosolyt nem képes adni viszonzásképp a felesége?

A második évadra mindkét fél részéről eldurvulnak az események, de én még mindig egy kicsit Demir oldalán állok. Nézzünk csak néhány apróságot! Züleyhának számtalan alkalma lett volna elmondani mindent Yilmaznak, sőt nem egyszer a szökésre is alkalmuk volt, de ő minden egyes esetben a kúriában való siránkozást választotta magának, így ezért sem lehet sajnálni. Adnan valahogy mindig a szomszédban köt ki, mert soha nem figyelnek rá oda. Persze a fal nem kell a két ház közé, de kérdezem én: ki akarna közös udvart a szomszéddal? Züleyha, a nagylelkű, segítőkész nő átment segíteni Kerem Alival, pontosabb megszoptatni. Újabb kérdés: ki megy át megszoptatni a szomszéd gyerekét? Demir felháborodását ugyancsak jogosnak tartom. Müjganéról nem is beszélve, aki csoda, hogy mennyit tűr Yilmaznak még azután is, hogy a közös gyerekük születésekor Yilmaz természetesen Müjgan szeme láttára érkezik meg a kórházba a szintén vajúdó Züleyhával. Csoda, hogy ezek után Müjgan hallani sem akar Züleyháról? Azt pedig ne is említsük, hogy Yilmaz rezzenéstelen arccal hazudott a felesége arcába hónapokon át és gondolkodás nélkül elhagyta volna, ha nem esik teherbe, mindezt annak ellenére, hogy Müjgan csak a sorozatos könyörgései árán maradt együtt vele.

Gyakorlatilag a négy főszereplő közül egyetlen makulátlan karaktert sem tudnék mondani. Hogy Fekeli és Hünkar légyottjaira is kitérjek, nem értem miért csodálkoztak a megjelent újságcikken és fiaik felháborodásán, amikor hónapokon keresztül mindennek az ellenkezőjét mutatták a nagyvilág felé.

Sermit sem kell félteni, de a Yaman család kényszerítette abba helyzetbe, amibe került. Pénzéhes és számító. Elismerem. Ez indokolja, hogy porig égessék a házát, évekre visszamenőleg követeljék tőle azt a pénz, amit ajándékba kapott és még a lánya iskolájának költségeivel is zsarolják? Kétlem. Yamanék még azt is megkérdőjelezték, hogy valóban jószándékkal mentette-e ki Adnant a tűzből, vagy csak megrendezte az egészet.

A mellékszereplő gárda két abszolút kiválósága Gülten és Cetin, akik arra szolgálnak, hogy ellensúlyozzák a sok gyűlöletet, ami főhőseinkből árad.

Voltak részek, amikor én is sajnáltam Züleyhát, de mára ennek szikrája sem maradt. Maga a fő szál szerintem a végleteknél is tovább van húzva és egy lépést nem haladt a történet az ötödik epizód óta azon kívül, hogy lassan mindenkinek születik mindenkitől egy gyereke. Kicsit azt érzem, hogy még egy évad és a Yaman és az Akkaya család családfája egy átláthatatlan gubanc lesz és már csak Müjgan és Demir közös gyereke fog hiányozni. Hogy a végén hogyan válogatják ki, hogy ki kinek a gyereke és hogy lesz ebből megoldás azt nem tudom megjósolni, de a happy end már kizárt részemről, hiszen azt sem lehetne megmondani, hogy egyáltalán megérdemelné-e valaki. Egyszerre mondanám, hogy sablonos szappanopera és fordulatos dráma. Mindkettő igaz és egyik sem. Mindegyik főhős megosztó, de szerethető. Mindenki álláspontja érthető és megkérdőjelezhető. A török sorozatok nem feltétlenül a boldog lezárásról híresek, így izgatottan várom a harmadik évad eseményeit.

Képek forrása: IMDB

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük