szeptember 20, 2021

Isztambul – A macskák városa

Olvasási idő: 5 perc

Magyarország a hárommillió kóbor macska országa, amiért mi, magyar emberek vagyunk felelősek. Házi szaporulatok, állatkínzás, felelőtlen gazdák. Amíg az önkéntes cicamentőknél a csillárról is kismacskák lógnak, addig mások megadják cicájuknak „az anyaság örömét”, majd lemondanak róluk. Ez pedig egy ördögi kör, amiből kilépni csak közös erővel lehet.

Szerencsére nem mindenhol ilyen rossz a helyzet. Ebben a cikkben képzeletben 1400 km-t utazunk, pontosabban egészen a törökországi Isztambulig. Ha macskabolond vagy, egészen biztosan tetszeni fog, amit olvasol.

Írásomhoz Tuncbilek Erdinc volt segítségemre a StartinHungary Kft.-től, aki az Isztambuli idegenvezetők Facebook oldal készítője.

A török emberek szeretete a macskák és kutyák iránt, aminek ma is tanúi lehetünk, egészen a sztyeppei népek ősi vallásához, a tengrizmushoz vezethető vissza. Innen ered a törökök tisztelete a természet iránt. Az iszlámban minden állatot, „beszélni nem tudó társ”-ként említenek. Néhány évszázaddal ezelőtt megpróbálták az állatokat elszállítani egy Isztambulban található szigetre, de végül hamar felhagytak ezzel és kialakult egy hivatalos protokoll a gazdátlan állatokkal szemben. Isztambulban, de Törökország nagyobb városaiban egyaránt az ott élő emberek életének részévé váltak az utcai macskák. Ezzel együtt kiemelném az utcai szót, ugyanis nem kóbornak nevezik őket. Az adott településen élő állatok oltásainak és ivartalanításának költségeit a helyi önkormányzat biztosítja, emellett az esetleges betegségeik és sérüléseik gyógyítását is. Ezeket a kutyákat egy fülükre helyezett bilétával látják el, ami a későbbi beazonosításukat is lehetővé teszi. A macskáknál erre a célra a fülükön lévő csík szolgál.

Az utcai szaporulatok is rendszerint felelős gazdához kerülnek. Egyáltalán nem divat tenyésztőtől vásárolni, mert az ottaniak inkább az utcamacskák közül választanak és visznek haza egy kedvencet. Ezek után azt hiszem említenem sem kellene, hogy az állatkínzás közel sem ölt akkora méreteket, mint nálunk. A lakók etetik is a környéken élő cicákat és természetesen a nevüket is mindenki tudja. Gyakori, hogy pénzt gyűjtenek és a parkokban házakat építenek, illetve eledelt vesznek nekik. Az sem szokatlan, ha valaki macskatáppal a táskájában indul el otthonról. Boltokba belépve is macskákkal találkozhatunk, de télen a nagyobb bevásárlóközpontokba is beengedik őket, hogy ne fázzanak. Szintén ott vannak az éttermekben, a kávézók asztalain, a padokon, de egy utcai kebabosnál sem lehet megállni anélkül, hogy ott nyávogna egy macska. Talán még egy nem macskaimádó sem megy el mellettük pár kedves szó nélkül. Egy buliból ittasan hazafelé tartó, kutyákkal beszélgető férfin sem kell meglepődni, aki épp a barátnőjével való szakítását részletezi egy ebnek. Talán van benne valami, hogy ezek az utcai állatkák lelki támaszai is az ott élőknek? Szerintem ez egyértelműen igaz. Melyik állatbarát ne találna vigaszra és szeretetre egy hosszú, fárasztó nap után egy ártatlan tekintetben. Egy-egy utcának saját kutyája is van, azok pedig hangosan ugatják a gyorshajtókat, jelezve ezzel a lakóknak, hogy valami nincs rendben.

Engem egy törökországi utcacica látványa egy nagy becsben tartott benti cicára emlékeztet: jól táplált, egészséges, tiszta, ápolt külsejű. Ezután már érthető, hogy a macskaimádók jogosan nevezik Macskambulnak, vagy a macskák városának.

A város leghíresebb macskája Tombili volt. Egészen 2016 augusztusáig élt az isztambuli utcákon. Halála után szobrot állítottak az emlékére, melyet 2016. október 4-én, azaz az Állatok Világnapján adtak át. Egy hónappal később, október 8-án azonban a kerület önkormányzata bejelentette, hogy a szobor eltűnt. Szerencsére a Tombili-szobor november 10-én visszakerült méltó helyére.

Mindent összegezve levonhatjuk a következtetést, hogy nekünk bizony szemünket lesütve kellene példát vennünk a hozzáállásunk terén. Bátran merem mondani, hogy van hova fejlődni. Talán azt is kijelenthetjük, hogy Isztambult nem is a sok utcai állat jelenléte, hanem az ottani emberek hozzáállása, elfogadása, törődése és szeretete teszi méltán híressé és a macskák nagybetűs Városává.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük